Az 57. Cannes-i Fesztivál2004. május 12. és 23. között került megrendezésre Quentin Tarantinoamerikaiszínész-rendezőelnökletével. A megnyitó és záróesemények ceremóniamestere Laura Morante olaszszínésznő volt. A hivatalos versenyprogramban 19 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm szerepelt; az Un certain regard szekcióban 21, a Cinéfondation keretében 18, míg versenyen kívül 19 új és 24 filmtörténeti alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet, 7 rövidfilmet és külön vetítéseken további 9 alkotást mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 20 nagyjátékfilm és 12 kisfilm vetítésére került sor. A cannes-i filmvásárra ez évben 74 ország 8382 filmes szakembere (forgalmazó, vásárló, exportőr stb.) érkezett, mely mintegy 6%-os emelkedést jelentett az előző évhez képes. Különösen a távol-keleti (hongkongi, indiai, thaiföldi) vásárlók száma ugrott meg.
A fesztivál nyitófilmjeként Pedro Almodóvar önéletrajzi ihletésű drámáját, a Rossz nevelést mutatták be. A díjkiosztót követő zárófilm Irwin Winkler De-Lovely – Ragyogó évek című alkotása volt; az eseményt összekötötték az e filmet is gyártó és forgalmazó, 80 éves Metro-Goldwyn-Mayer ünneplésével.
A program keretében tisztelegtek a még 91 évesen is aktív Michelangelo Antonioni munkássága előtt, akinek neve összeforrt a fesztiváléval, hiszen 1949 óta rendszeresen megjelent a filmes seregszemlén. Világpremier előtt vetítették le életművét összefoglaló Lo sguardo di Michelangelo című, 15 perces rövidfilmjét. A filmetűd hűen tükrözi azt a szemléletet, melyet műveivel kapcsolatban egykor a művész kifejtett: „Elég nyitva tartani szemünket, s minden értelmet nyer.”. A Cannes-i Klasszikusok rendezvénysorozat keretében levetítették az 1967-benfődíjat nyert Nagyítás felújított kópiáját.
Ugyancsak tisztelegtek az 1964-es fesztiválon feltűnést keltett, majd csaknem minden alkalommal jelen levő brazilfilmgyártás előtt az akkori kettő (Isten és Ördög a Nap földjén, valamint Aszály) és további négy film vetítésével a versenyen kívüli szekciókban.
Park Chan-wook
Több újdonsággal is szolgált a 2004-es rendezvény:
Ebben az évben indítottak egy versenyen kívüli tematikus, visszatekintő vetítéssorozatot, Cannes-i Klasszikusok (Cannes Classics) elnevezéssel, mely a világ filmes örökségének műveiből válogat és mutat be restaurált kópiákat, illetve tiszteleg játék- és dokumentumfilm-készítők előtt.
Ekkor szervezték meg először a Színészleckét (La leçon d’acteur), a neves színészek által adott mesterkurzust; első alkalommal a hallgatók Max von Sydow-val találkozhattak. Az előadások száma ezzel háromra nőtt. A színészlecke mellett filmleckét tartott Stephen Frearsangolfilmrendező és zenei leckét Lalo Schifrinargentinzeneszerző.[1]
A filmvásárhoz kapcsolódóan ekkor létrehozott Produceri Hálózat (Producers Network) alkalmat adott a filmproducereknek, hogy filmterveiket ismertessék a potenciális befektetőkkel, hogy ezzel felgyorsítsák a nemzetközi koprodukciós alkotói és pénzügyi folyamatokat.[2]
A rövidfilmek versenye mellett elindították a Short Film Corner elnevezésű rendezvényt kizárólag rövidfilmekkel foglalkozó rendezők és producerek részére, hogy bemutathassák alkotásaikat, s különféle találkozókon vehessenek részt jövőbeli karrierjük érdekében.[3]
Bemutatásra került Gilles Jacobs fesztiváltörténeti trilógiájának 3. része, amely cannes-i „nagyágyukkal” foglalkozott.
Esténként a tengerparti vetítések előtt DJ-k készítettek összeállításokat filmzenékből. Egy ilyen vetítés keretében mutatták be François Truffaut két kisjátékfilmjét (Antoine és Colette, Csirkefogók), valamint filmtörténeti jelentőségű első alkotását, a Négyszáz csapást.
A fesztiválpalota Louis Lumière-előadótermének előcsarnokában felavattak egy 3x4 méteres, 30 000 darabból álló mozaikképet, melyen kék háttérben a fesztivál jelképe, egy álló pálmaág látható, 24 karátos arannyal bevont kockákból.
1956 után, amikor is Jacques-Yves CousteauA csend világa című tengerenciklopédiája lett Arany Pálmás, most ismét egy dokumentumfilm, a Fahrenheit 9/11 kapta a fődíjat. A döntés erős politikai vihart kavart. A Michael Moore-ral ugyanazon produceri és forgalmazó céghez tartozó Tarantino elnökletével ítélkező zsűri döntésével kapcsolatban még azoknak is műfaji és minőségi fenntartásai voltak, akik alapvetően egyetértettek a „Bush-gyilkos” alkotás céljával és mondanivalójával. Több kritikus már a versenybe történt beválogatásában is a francia külpolitika beavatkozását látta, főleg annak fényében, hogy az iraki háború szükségességét illetően a fesztivált befogadó országnak komoly vitája támadt az angolszász hatalmakkal és az ENSZ BT-felhatalmazás hiányában másik két BT-taggal együtt távol maradt az USA-GB páros által vezetett koalícióból.[4] Tarantino azt állította, hogy a döntést egyhangúlag hozó zsűri számára nem az alkotás politikuma számított, hanem az, hogy ezt találták a legjobb alkotásnak. Tilda Swinton még hozzátette: egyedül a film humora és szatirikus szellemisége számított; valójában nem Bushról, vagy Irakról szól, hanem egy rendszerről. Godardot idézte: „Sok időt töltöttünk azzal, hogy keressük a probléma kulcsát, ideje lenne elkezdeni keresni a zárat…”[5] A film a legmagasabb elismerés mellett begyűjtötte a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI) díját is. A fesztivál nagydíját a dél-koreai Park Chan-wook vehette át Oldboy című alkotásáért, s megosztva kapta a zsűri díját a thaiföldi Apichatpong Weerasethakul filmje, a Sud pralad, valamint a Coen testvérek vígjátéka, a Betörő az albérlőm. A legjobb rendezőTony Gatlif lett (Száműzetés), a legjobb forgatókönyv díját pedig a Mint egy angyal alkotói, Agnès Jaoui és Jean-Pierre Bacri vehették át. A legjobb színésznő a hongkongiMaggie Cheung lett (Tiszta); a legjobb férfi alakítás díját a 14 éves japán Jagira Júja (Anyátlanok) kapta, aki iskolai vizsgái miatt nem tudott Cannes-ba utazni, helyette a díjat a rendező vette át. Ebben az évben a technikai-művészi CST-díjat megosztva vehette át Éric Gautier operatőr(Tiszta) és Walter Salles rendező (Che Guevara: A motoros naplója). A legjobb elsőfilmesnek az izraeli Keren Yedaya választották, aki a Kritikusok Hete szekcióban vetített Or című filmjéért Arany Kamerát vehetett át.
Két magyar film volt érdekelt a filmszemlén: az elsőfilmes Antal NimródKontroll című alkotása az Un certain regard szekcióban volt versenyben az Arany Kameráért, míg Mundruczó KornélKis apokrif No. 2 című főiskolai dolgozata a Cinéfondation szekcióban. A Kontroll elnyerte a francia ifjúsági és sportminisztérium által adományozott, rangos ifjúság díját. A díjátadón külön kiemelték, hogy a hét fiatalból álló zsűrit „elbűvölte a metró zárt világának” ábrázolása, valamint "az érintett történet egyetemessége és a film hozzáértéssel megszerkesztett ritmusa."[6] A fesztiválon hivatalos kiküldöttként a két film alkotói, Antal Nimród és Mundruczó Kornél rendezők, valamint Hutlassa Tamás és Petrányi Viktória producerek vettek részt.[7]
A 2004-es Rendezők Kéthete vezérmotívuma három gondolat köré épült: felfedezés, meglepetés és csodálat. A szekció vetítéssorozatát a japán Isí Kacuhito A tea íze című filmdrámája nyitotta meg. Az általa megütött alaphang folytatódott Asia Argento A szív csalfa vágyai című alkotásával, amely a fesztivállátogatók között ugyancsak zajos sikert aratott, valamint a Yervant Gianikian és Angela Ricci Lucchi olasz szerzőpáros Oh, uomo című filmjével. Aránylag sok fiatal filmkészítő mutatkozott be, közöttük a libanoni származású, de Franciaországban dolgozó Danielle Arbid (Csatatéren) átvehette a legjobb európai filmnek járó Europa Cinemas Label-díjat. Kiemelkedett a filmek mezőnyéből a chilei Machuca (Andrés Wood), a francia À vot' bon coeur (Paul Vecchiali) és A gyilkos én vagyok (Thomas Vincent), valamint az argentin Los muertos (Lisandro Alonso). A szekció megnyitóünnepségén adták át Nanni Moretti olasz rendezőnek az Arany Hintó díjat.[8]
Le Festival en date.Article.Site officiel du Festival de Cannes.(Hozzáférés: 2012. január 14.)[halott link](angolul), (arabul), (franciául), (japánul), (kínaiul), (oroszul), (portugálul) és (spanyolul)
La conférence de presse du jury.Le Quotidien 2004.Site officiel du Festival de Cannes.[2014. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva].(Hozzáférés: 2012. január 14.)(franciául)
Quinzaine des Réalisateurs.Archives.Société des Réalisateurs de Films.[2012. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva].(Hozzáférés: 2012. január 14.) ((franciául), (angolul)
.jpg)
Két magyar film volt érdekelt a filmszemlén: az elsőfilmes Antal Nimród Kontroll című alkotása az Un certain regard szekcióban volt versenyben az Arany Kameráért, míg Mundruczó Kornél Kis apokrif No. 2 című főiskolai dolgozata a Cinéfondation szekcióban. A Kontroll elnyerte a francia ifjúsági és sportminisztérium által adományozott, rangos ifjúság díját. A díjátadón külön kiemelték, hogy a hét fiatalból álló zsűrit „elbűvölte a metró zárt világának” ábrázolása, valamint "az érintett történet egyetemessége és a film hozzáértéssel megszerkesztett ritmusa."[6] A fesztiválon hivatalos kiküldöttként a két film alkotói, Antal Nimród és Mundruczó Kornél rendezők, valamint Hutlassa Tamás és Petrányi Viktória producerek vettek részt.[7]
Amerikai Egyesült Államok – a zsűri elnöke
Franciaország
Egyesült Királyság
Belgium
Kína, 
Hongkong
Finnország
Oroszország – a zsűri elnöke
Törökország
Spanyolország
Argentína
Görögország
Olaszország
Csehország
Izrael)
Románia)
Lengyelország)
Ausztrália)
Dánia)
Magyarország)
Dél-Korea)
Japán)
