Škabrnja
falu és község Horvátországban, Zára megyében From Wikipedia, the free encyclopedia
Škabrnja falu és község Horvátországban Zára megyében.
| Škabrnja | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Škabrnja |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Nediljko Bubnjar |
| Irányítószám | 23223 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1661 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 101 m |
| Terület | 22,93 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 05′ 30″, k. h. 15° 27′ 06″ | |
| Škabrnja weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Škabrnja témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zárától légvonalban 18 km-re, közúton 25 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotar közepén fekszik. Škabrnja község Škabrnja és Prkos településeket foglalja magában. A 19. század végén még hat kis településből állt, ezek Ambar, Škabrnje, Škara, Kutrovo, Plavanika és Prkos, melyek mára egyesültek.
A mai Škabrnja területén a középkorban egy „Kamenjani” nevű település feküdt, melyet 1070-ben említenek először. Eredetileg a horvát Gusić család, majd a biogradi Szent János kolostor birtoka volt. A 12. századtól a zárai Szent Krševan bencés kolostorhoz tartozott.[2] A 13. és 14. században a Subićok voltak az urai. Valószínűleg ők építtették a 13. században Kamenjanin a Škabrnja ligetnél a Szent Lukács templomot, mely körül a falu kialakult. 1573-tól a 17. század közepéig török uralom alaltt állt. A falu neve a 18. század elején változott meg, amikor új horvát nyelvű lakosság települt be ide.[2] A régi időkben a mai község legjelentősebb települése Prkos volt és emiatt az írásos dokumentumok (beleértve az egyházlátogatásokat is) nem Škabrnját, hanem Prkost említik. Itt volt plébános 1646-ban a török elleni harcok egyik vezetője Stipan Sorić atya. A török uralom idején Prkos lakói jórészt Škabrnjára települtek át, mely ezáltal átvette az elsőséget és 1686-ban plébánia központjává vált. 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 358, 1910-ben 765 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz, majd Jugoszlávia része lett. A háborúnak nyolcvan helyi áldozata volt. Még több áldozatot követelt a délszláv háború. 1991. november 18-án reggel heves tüzérségi támadás kezdődött a település horvát védői ellen, melynek zaja egészen Záráig hallatszott.[2] A lakosság a pincékbe húzódott. Még tartott az ágyútűz amikor két irányból Biljan és Zemunik Gornji felől szerb tankok és mintegy harminc páncélozott harcjármű indított támadást a falu ellen. A tüzérségi támadás után a jugoszláv néphadsereg katonái és szerb félkatonai erők hatoltak be és kezdték megsemmisíteni a házakat, az egyházi épületeket és a gazdasági létesítményeket. Ezután a polgári lakosságra támadtak annak ellenére, hogy a nők, gyermekek és öregek semmilyen ellenállást nem tudtak kifejteni a támadókkal szemben. Ez azonban nem hatotta meg a szerb támadókat, már az első napon 43 horvát polgári lakost öltek meg a legkegyetlenebb módszerekkel, közvetlen közelről leadott lövésekkel, fejre mért erős ütésekkel, halálra kínzással és testük megcsonkításával, tankok általi eltaposással.[2] A többieket az aknamezőre hajtották, ahol szintén meghaltak néhányan. Végül az egész falut felgyújtották és teljesen lerombolták. A temetőben található háborús emlékmű 36 katona és 57 polgári áldozat nevét tartalmazza. A horvát hadsereg 1993. január 22. és 25. között a „Maslenica” hadművelet során szabadította fel a község területét, de ez csak átmeneti sikert hozott. Véglegesen csak 1993. augusztus 5-én a „Vihar” hadművelettel szabadult fel a község.[2] A településnek 2011-ben 1413 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak, de sokan dolgoztak a közeli Zárában is.
- Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt temploma[5] a 13. században épült. 1440 körül gótikus, keresztbordázatos boltozattal fedték be. A 17. században az épület súlyos károkat szenvedett, mely után teljesen újjá kellett építeni. A délszláv háború idején szintén lerombolták, 1996 júniusában szentelték fel újra. A templom egyhajós épület tágas, félköríves apszissal. Az apszis közepén kis ablak látható. A homlokzaton a kapuzat felett is található egy keskeny gótikus ablak. A felette emelkedő kétnyílású harangépítményt később építették. A templom körül régi temető található.[6]
- Az Ambar nevű településrészen áll az egykori középkori Podprižane falu Nagyboldogasszony temploma.[7] A templom a 11. században épült centrális, hatkaréjos épületként. Az Észak-Dalmáciára jellemző óhorvát építészeti jegyeket viseli magán. Egy 1166-os okirat arról tudósít, hogy kegyura a templom javadalmait a zárai bencés kolostornak engedte át. A délszláv háború során ez a templom is súlyosan megsérült, 2001-ben építették újjá.[6]
- A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplom építése Ćiril Iveković tervei szerint 1914-ben kezdődött és bár még nem volt teljesen készen 1918-ban szentelték fel. Szembemiséző oltára kőből készült, vas ambóval. A mellékoltárok szentségtartói márványból vannak, Jézus szíve és a Boldogasszony fából faragott szobraival. Keresztelőmedencéje kőből készült, harangtornyában öt harang található. A templomot a délszláv háború idején 1992. január 28-án a földig rombolták. A romok helyén újjáépített templomot 2004. augusztus 8-án szentelték fel.[6]
- A falu népe a település központjában emlékművet állíttatott dr. Franjo Tuđmannak a Horvát Köztársaság elnökének, mely Kuzma Kovačić akadémiai szobrászművész alkotása.[6]
- Škabrjna központjában az alapiskola melletti tömegsír felett emlékmű látható. Ide temettek el a szerb agresszió során meggyilkolt 27 polgári áldozatot, többnyire idős embereket, akik a háború idején is otthonukban maradtak. A fekete márvány emlékmű áttört része egy galambot, mint a béke jelképét jeleníti meg.[6]
A település első iskolája 1876-ban nyílt meg, de ekkor még csak 7-12 éves fiú gyermekek számára. A leánygyermekek számára 1893-tól indult meg az oktatás. Az iskolába három falu, Škabrnja, Prkos és a Zemunik Gornji gyermekei jártak. A “Vladimir Nazor” alapiskola 1961-ben nyitotta meg kapuit, Prkoson, Galovacon és Goricán kihelyezett tagozatai működtek. Az új iskolaépületet 1974-ben adták át. A délszláv háború előtti utolsó tanévben 257 gyermek járt ide. Prkoson négyosztályos alsó tagozat működött 22 tanulóval. A háború után újjáépített iskolában 1997-ben indult meg újra az oktatás. Jelenleg 215 diák jár ide, míg a 2006-ban újranyílt prkosi iskolának 20 tanulója van.[6]
- Škabrnja község hivatalos oldala (horvátul)
- Škabrnja község információs oldala (horvátul)
- A Vladimir Nazor alapiskola honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
