Újhely (Szlovákia)

	Újhely (Slovenské Nové Mesto)
	Sátoraljaújhely és a Ronyva-patak mentén leválasztott része, a mai Újhely.
	; Újhely zászlaja
	; Újhely zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Tőketerebesi
Rang	község
Első írásos említés	1918
Polgármester	Ján Kalinič
Irányítószám	076 33
Körzethívószám	056
Forgalmi rendszám	TV
	Népesség
Teljes népesség	1100 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	81 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	102 m
Terület	13,38 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 24′ 03″, k. h. 21° 40′ 10″
	Újhely weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Újhely témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Újhely (más néven Szlovákújhely, Kisújhely vagy Tótújhely, szlovákul: Slovenské Nové Mesto kiejtése^ⓘ) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Ez a szócikk a szlovákiai községről szól. Hasonló címmel lásd még: Újhely (egyértelműsítő lap).

Ez a szócikk a szlovákiai Újhelyről (szlovákul Slovenské Nové Mesto) szól. Hasonló címmel lásd még: Nové Mesto (egyértelműsítő lap).

Gyors adatok

Bezárás

Sátoraljaújhely a Trianoni békeszerződést követően Csehszlovákiához csatolt része a Ronyva-patak bal partján, a Kelet-szlovákiai-alföld délnyugati csücskében. Az 1920-as évek elején szlovák telepesekkel benépesített Sátoraljaújhely-Gyártelep vasútállomásából, valamint a közeli Karlatanyából és Kistanyából vált önálló községgé.^[2] Közúti és vasúti átkelőhely Magyarország és Szlovákia között.

Újhely 1920-ig Sátoraljaújhely városának része, amely Zemplén vármegye székhelye volt. Története megegyezik a város történetével. Az első világháború idején a mai temető területén barakkok álltak, melyekben katonai kórház működött. Sátoraljaújhely város területének kettévágására stratégiai okokból volt szükség. Az új csehszlovák állam ugyanis csak így tudta ellenőrzése alatt tartani a Kassa-Munkács vasútvonalat, melynek egyik állomása Sátoraljaújhely volt. Így a trianoni diktátum után a város vasútállomása és környéke minden egyéb szempont mérlegelése nélkül a csehszlovák oldalra került.

Közkeletű mítosz a "hajózható Ronyva" legendája, mely szerint a csehszlovákok a Ronyva-patak határként történő elismertetését úgy érték el, hogy azt hajózhatónak hazudták, és ennek érdekében egy gőzhajó haladását is eljátszották. A valóságban ez a legenda az 1930-as években terjedt el, a Ronyva szabályozását valamint a Revíziós Liga brosúráját követően. A határ meghúzásának kizárólagos szempontja a vasútvonal volt, nem a hajózás, az a mai napig is pár tíz méternyire halad a határtól ezen a szakaszon.^[3]

Az átkerült rész – melyet korábban Gyártelepnek neveztek – először még nem volt önálló község, hanem közigazgatásilag Borsi fennhatósága alá rendelték. A helyi közigazgatás csak 1922-ben alakult meg. Az első családi házak az egykori Windischgraetz-major felosztása után épültek fel. A telepesek első nagyobb hulláma 1926 és 1928 között érkezett, a szlovákosítás jegyében Sztropkó és Eperjes környéki szlovák földművesek voltak, akik földjeiket a magyar birtokosoktól megvásárolták. Ideköltözésük után közülük sokan vasutasok, kereskedők, kézművesek, gyári munkások lettek. A településen kezdetben nem volt iskola, a gyerekek 1923-ig – az iskola elkészültéig, mely a vasút felvételi épületében létesült – Borsiba jártak iskolába. Újhely a lakosság növekedésével egyre inkább kisvárosi jelleget öltött, mely a környékbeli falvak gazdasági, kulturális és kereskedelmi központja lett. A lakosság nagy része zsidó volt, akik számos üzletet nyitottak és 1931-ben az istentiszteletek céljára egy 19. századi épületet zsinagógává alakítottak át. A katolikus istentiszteleteket ebben az időben még az iskola épületében tartották. A második világháború után a korábbi zsinagógát alakították át katolikus templommá. A vámhivatal és a rendőrség épülete 1932-ben készült el.

1938-ban az első bécsi döntést megelőző tárgyalások során már október 11-én (Ipolysággal együtt) visszaszolgáltatta Csehszlovákia Magyarországnak, amelyet közigazgatásilag nyomban egyesítettek Sátoraljaújhellyel. A város lakói nagy örömmel gázoltak át a korábbi határfolyón, a Ronyva-patakon.^[4] A szlovák lakosság egy része elmenekült, az iskolában bevezették a magyar nyelvű tanítást. Újhely az egyike volt annak a hat körzetnek, amellyel kapcsolatban 1940-ben a salzburgi tárgyalásokon a Jozef Tiso vezette delegáció memorandumot nyújtott át Németországnak, a település visszacsatolása és lakosságcsere megvalósítása érdekében.^[5]

Magyarország német megszállása után 1944 május 21-én a település zsidó lakosságát is koncentrációs táborokba hurcolták.^[6]

A szovjet hadsereg 1944. december 3-án foglalta el a várost és vele együtt a mai község területét. Ez azt is jelentette, hogy a települést ismét elszakították Sátoraljaújhelytől és a később újraszervezett Csehszlovákiához került. Az iskolában közben szlovákul tanítottak, míg északról újabb szlovák lakosok érkeztek a jobb megélhetés reményében és persze a település is gazdagodott, hiszen új családi házak is épültek, miközben a nagybirtokokat felosztották. A település zsinagógáját a helyi katolikusok vették birtokba.^[forrás?] 1949. július 1-én megalakult a földműves szövetkezet. 1947-óta jégpince és hűtőház, 1948-óta borüzem, 1953-tól pékség, 1966-tól takarmányszárító működött a településen. 1993-ban a független szlovák állam megalakulásával Újhely Szlovákia része.

2004-ben mind Magyarország, mind Szlovákia az Európai Unió tagja lett, 2007. november 15-én pedig mindkét állam a schengeni egyezmény részese, ami azt jelenti, hogy a két, gyakorlatilag összeépült és csak a Ronyva-patak által elválasztott település közt szabad a közlekedés. Ez nem volt zökkenőmentes, mert a szlovák oldalon a Ronyva-híd állapotára hivatkozva "behajtani tilos" táblákat helyeztek ki, majd amikor ezt ismeretlenek eltávolították, beton virágládákat tettek le az út közepére.^[7] Csak kétoldalú egyeztetéseket követően sikerült megoldani a helyzetet, és azóta az útszakasz akadálytalanul járható.

1921-ben 522 lakosából 83 magyar, 56 orosz, 10 zsidó, 266 csehszlovák, 8 egyéb nemzetiségű és 99 állampolgárság nélküli volt. Ebből 254 római katolikus, 168 görög katolikus, 59 református, 18 izraelita, 5 evangélikus és 18 egyéb vallású volt.

1930-ban 678 lakosából 22 magyar, 28 zsidó, 2 ruszin, 1 német, 540 csehszlovák, 1 egyéb nemzetiségű és 84 állampolgárság nélküli volt. Ebből 325 római katolikus, 91 görög katolikus, 81 református, 47 izraelita, 26 evangélikus és 108 egyéb vallású volt.

1941-ben 579 lakosából 568 magyar és 4 szlovák volt.

1970-ben 1062 lakosából 158 magyar és 900 szlovák volt.

1980-ban 1077 lakosából 151 magyar és 909 szlovák volt.

1991-ben 964 lakosából 229 magyar és 720 szlovák volt.

2001-ben 1072-en lakták, ebből 927 szlovák és 130 magyar volt.

2011-ben 1086 lakosából 829 szlovák, 106 cigány és 98 magyar volt.

2021-ben 1100 lakosából 858 szlovák, 112 magyar (10,1%), 86 cigány, 5 cseh, 2 ukrán, 1 lengyel, 1 rutén, 35 ismeretlen nemzetiségű.^[8]

Római katolikus temploma a 19. században épült. Eredetileg zsinagóga volt.
A tokaji bor fő szlovákiai termelőhelye, pincészete országos hírű. Mint Sátoraljaújhely egykori része, a történelmi Tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozik.