Érsemjén

Érsemjén (románul: Șimian): falu Romániában, Bihar megyében. Községközpont, Érkenéz és Érselénd tartozik hozzá.

Érsemjén (Șimian)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Bihar
Község	Érsemjén
Rang	községközpont
Irányítószám	417545
SIRUTA-kód	31342
Népesség
Népesség	2156 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	2061 [1]
Népsűrűség	44 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	91,74 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 29′ 15″, k. h. 22° 05′ 21″47.487488, 22.089266
Érsemjén weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Az Érmelléken, Érmihályfalvától 5 km-re, délnyugatra fekszik.

Nevének eredete

Neve a magyar Semjén személynévből származik. Előfordul Érsemlyén írásmóddal is.^[2]

Története

1321-ben Wysimean néven említik először.

Érsemjén a 14. század elején Simián és Újsimián néven, mint a Balogsemjén nemzetség birtoka volt megnevezve. Nevét ugyanígy írták az akkori pápai tizedlajstromban is. 1445-ben a falu a Zólyomi család birtoka volt. 1520-ban Érsemjént a fennmaradt oklevelek mint vámszedőhelyet írják le. 1560-ban a Makófalvi család tagjainak voltak itt birtokai. A család kihaltával Varkocs Tamás váradi főkapitány, majd 1600 körül a Fráter és a Péchy család lett a birtokosa. I. Lipót császár idejében a Bossányiak, ezek révén pedig később a Krajnik, Kazinczy, Szúnyogh, és Dobsa család, míg a Fráter és Péchy családokkal való összeházasodás révén a Kölcsey, Dobozy és a Pogány családok voltak itt birtokosok. A 20. század elején a Fráter család, Szunyogh Zsigmond, Krajnik Ödön és Nagy György is birtokosa volt.

Itt született Kazinczy Ferenc 1759. október 27-én. Az 1900-as évek elején a szülőháza előtti kis parkban állt a Magyar Tudományos Akadémia közvetítésével születése 100 éves évfordulója alkalmából felállított gránit-emlékkő a következő felirattal: Kazinczy Ferencz születése helyén, százados emlékül a hazafiui kegyelet. MDCCCLIX. A szobor felállításának költségét Krajnik Alajos viselte nagybátyja iránti kegyeletből.

A település közelében, attól keletre feküdt egykor Kincse, mára elpusztult település is.

Kincse

Kincse (Küncsej) nevét 1291–1294 között említette először oklevél Kunchey néven, mikor Kunchey falu első fizetéskor 24 kepe tizedet adott a püspöknek. 1338-ban Kynche, 1489-ben Kencse, 1342-ben Kenche néven írták. 1318-ban egy oklevél szerint a kincsei nemesek Lecsméren vettek földet, majd 5 évvel később, 1323-ban ugyanők eskütársként szerepeltek. 1323-ban említette oklevél Johanes fia Mauritii de Kenche, valamint Thomas' dictus Nakas nob. de Kenche nevét, majd 1338-ban Pauli dicti Nakas Kynche volt említve. A későbbiekben neve többet nem szerepelt, valószínűleg elpusztult. Kincse nevét 1864-ben Pesty Frigyes is említette, mint Érsemjén határában levő helynevet.

Népesség

1910-ben 2655 lakosából 2649 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Érmihályfalvi járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 4202 lakosából 2894 magyar, 899 román, 390 cigány és 15 német volt. 2007-es adatok szerint összesen 3924 lakosa van.

Közlekedés

A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.

Híres emberek

Itt született:

• Kazinczy Ferenc (1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 23.) költő, nyelvújító. Szülőháza emlékmúzeum, szobrát 1907-ben leplezték le a faluban.
• Dobsa Ferenc (1768. március 28. – ? szibériai száműzetésben 1813 után) orvos és országgyűlési követ.
• Fráter Lóránd (1872. június 17. – Budapest, 1930. március 13.) nótaszerző. Emléktábla hirdeti munkásságát.
• Csiha Kálmán (1929. szeptember 17. – Marosvásárhely, 2007. november 7.) református püspök, költő, publicista.

Jegyzetek

1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Bihar megye. adatbank.ro
2. Pásztor Emil: Érsemlyén vagy Érsemjén? In: Magyartanítás, 2001 (42. évf.), 2. sz., 25. o.:„[…] Maga Kazinczy, aki csak kisgyermekkorát és a fogságából való szabadulását követő néhány évet töltötte ebben az érmelléki (az Ér folyócska melletti), ma Romániához tartozó faluban, ennek a nevét – valamilyen hagyomány alapján – ly betűvel és persze kötőjeles formában szerette írni: Ér-Semlyén. […]
   Talán épp Kazinczy íráshagyománya alapján terjedt el az utókor Kazinczy-életrajzaiban az ly betűs Érsemlyén írásforma, holott nyelvtörténetileg nézve csak a ma használatosabb (j betűs) Érsemjén alakot fogadhatjuk el a jelenkori megemlékezésekben és tankönyvekben. […]
   Mi szól a szülőfalu nevének j betűs, tehát Érsemjén írásformája mellett? Az, hogy ennek Semjén néveleme a Simon személynévnek régi magyar Semján vagy Semjén változatából ered, amelyben a j hangot sohasem jelölte ly vagy l betű. A Földrajzi nevek etimológiai szótára (szerk. Kiss Lajos, Bp., 1988.) ilyen okleveles adatokat közöl a falu nevének írásmódjáról: 1604-ből Eersemien (kiejtve: Érsemjén), 1708-ból Ér-Semjén. Hasonló magyarázó adatokat találunk ebben a szótárban a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Kállósemjén és Kérsemjén, valamint a bodrogközi Semjén község nevének eredetéről is. Az utóbbinak a szócikkében megjegyzi a szótár, hogy a régi, Borovszky-féle Magyarország vármegyéi és városai sorozat Zemplén vármegyei kötetének 107. oldalán téves – »modernizált« – az 1280-ból ly betűvel közölt Semlyén adat.
   A Zala vármegyei Semjénháza falunév is jól érzékelteti, hogy benne a Semjén eredetileg személynév volt: nyilván az egykor ottani birtokos család neve. (Vö. Orosháza). Semjén nevű birtokos család többfelé élhetett az országban.
   Megjegyzem még, hogy az 1860 táján megjelent hatkötetes Czuczor–Fogarasi-szótár a Semlyén szócikk helyneveit a helyesebben j betűs Semjén szócikkbe utalta át, köztük a bihari Érsemjén nevét is.
   Ha ma élne Kazinczy Ferenc, és rendelkezésére állanának a régi oklevelek nyelvtörténeti adatai, bizonyára azt javasolná a mi korunknak, hogy ne ly, hanem j betűvel írjuk az ő szülőfalujának nevét: Érsemjén. A Trianon előtti Magyarország térképein s a mai történelmi atlaszokban többnyire ezt a helyesebb írásformát találjuk.”

Források

• Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.
• Benedek Zoltán: Érmellék, Helios Kiadó, Orosháza, 1996
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.

• Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap