Az ék egyike az egyszerű gépeknek két, többnyire szimmetrikusan összeillesztett lejtőből származtatható. Az ék igen régi eszköz, használata a történelem előtti időkben kezdődött.
Széles körben használják:
Az első kőszerszámok nagy részénél is az ékhatást használták ki.
Kőbányászatban nagy kőtömbök leválasztására használatos.
Tulajdonképpen minden kés, fejsze, balta – ék. Favágók nagy fatörzsek hasítására is éket használnak.
Az ábrán látható egy teljesen általános aszimmetrikus ék felerősítésekor fellépő erők játéka. Bevezetve a
súrlódási kúpszöget, melyet az alábbi összefüggés definiál:
az erőkre az alábbi egyenletek írhatók fel:
Az egyenletrendszerből az ék befeszítéséhez szükséges erő kifejezhető:
A fenti összefüggésben
a hüvely és csap közötti súrlódás kúpszöge, a súrlódási tényező ugyanitt,
az ék bal oldali felülete és a hüvely közötti súrlódás kúpszöge, míg
az ék jobb oldali felülete és a csap közötti súrlódás kúpszöge.
Az a erő, mely a befeszítő erejű ék kioldásához kell, a erővel ellenkező irányú:
.
Annak feltétele, hogy az ék a befeszítés után a helyén maradjon (a normális irányú erők ne tolják vissza):
Szimmetrikus ék esetén, vagyis ha és , ez a feltétel az
összefüggésre egyszerűsödik.
Ha és , akkor
Pattantyús Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve 2. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961.
Fr. Freytag: Hilfsbuch für den Maschinenbau. Springer, Berlin, 1920.