passzázs, Isztambul, Beyoğlu (Pera) From Wikipedia, the free encyclopedia
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
A Çiçek Pasajı (jelentése: ’virágos átjáró’, franciául: Cité de Péra) egy passzázs[1] Isztambul történelmi sugárútján, az İstiklal sugárúton, Beyoğluban, az egykori Perában.
| Çiçek Pasajı | |
| Cité de Péra | |
 | |
| Çiçek Pasajı az İstiklal sugárúton | |
| Korábbi nevek: Hristaki Pasaji Sait Paşa Pasaji | |
| Település | Isztambul |
| Cím | İstiklal sugárút, Beyoğlu, Isztambul |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1876 |
| Megnyitás | 1876 |
| Rekonstrukciók évei | 2005 |
| Tervező | Zanno |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | commercial gallery |
| Tulajdonos | Hristaki Zoğrafos Efendi (megnyitásakor) Sait pasa (1908) |
| Elhelyezkedése | |
 Çiçek Pasajı
Pozíció Törökország térképén
| |
 é. sz. 41° 02′ 02″, k. h. 28° 58′ 40″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Çiçek Pasajı témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A passzázst 1876-ban nyitották meg, eredetileg a Naum Színház volt a helyén, melyet Abdul-Aziz és II. Abdul-Hamid szultán is szívesen látogatott, és ahol Giuseppe Verdi Il Trovatore című operáját előbb mutatták be, mint Párizsban.[2] A színház az 1870-es nagy perai tűzben megsemmisült.[2]
A tűz után az épületet a helyi görög bankár, Hristaki Zoğrafos Efendi vásárolt meg, a mai épületet az olasz építész, Zanno tervezte. Az épület neve eredetileg Cité de Péra vagy Hristaki Pasaji volt. Yorgo'nun Meyhanesi volt az első borház, mely itt nyitotta meg kapuit. 1908-ban az oszmán nagyvezír, Szait pasa vásárolta meg, ekkor a neve Sait Paşa Pasaji lett.
Az 1917-es oroszországi forradalmak után tömegével érkeztek elszegényedett orosz nők Isztambulba, akik a Çiçek Pasajıban árultak virágot.[2] Az 1940-es évekre a passzázsban leginkább virágüzletek voltak, innen kapta mai nevét. Az 1988-as felújítás után nyitotta meg újra kapuit, éttermek és kocsmák sokaságával. Legutoljára 2005 decemberében renoválták.
A passzázs egyik jellegzetessége, hogy az étteremben fasil zenét, azaz török roma zenét hallhatnak a betérők.
