Zsinegdíszes kerámia kultúrája
From Wikipedia, the free encyclopedia
A zsinegdíszes kerámia kultúráját (Közép-Európában kb. Kr. e. 2900-2450/2350 kalibrált keltezés) harci baltás kultúrának vagy magában álló sírok kultúrájának is nevezik, egy jelentős európai régészeti horizont, amely a késő újkőkorszakban kezdődik, a rézkorban virágzik és a korai bronzkorban éri el csúcspontját.
Számos kutató szerint a zsinegdíszes kultúra néhány indoeurópai nyelvcsaládhoz kapcsolódott és úgy hisszük, hogy kapcsolatban áll a katakomba kultúrával.
Kr. e. 2400 körül a zsinegdíszes kerámia emberei jelennek meg - a hosszú ideig virágzó Duna-vidéki vonal díszes kultúra hagyományait őrző[1] - elődeik helyén és a kultúra kiterjedt a Németország északnyugati területeire és a Kárpát-medencére is. Egyik águk betört Dániába és Dél-Svédországba is, míg a Kárpát-medence inkább folytonosságot mutat, de az új indoeurópai elit jellemző vonásai is feltűnnek (vučedol-zóki kultúra).
A kultúra leletanyagának jellemzői a zsineggel benyomott díszítésű agyagedények, a méltóságjelvényként eltemetett nyéllyukas kő harci balták és a magányos sírhalmok.[2]