Württembergi Marija Fjodorovna orosz cárné
orosz cárné / From Wikipedia, the free encyclopedia
Marija Fjodorovna (született Zsófia Mária Dorottya Auguszta Lujza, németül: Sophie Dorothee Auguste Luise; Stettin, Poroszország, 1759. október 25. – Pavlovszk, Oroszország, 1828. április 12.), I. Pál orosz cár második hitveseként Oroszország császárnéja 1796 és 1801 között. Születésével württembergi hercegnő, II. Frigyes Jenő és Brandenburg–Schwedti Friderika Dorottya legidősebb leányaként.
Marija Fjodorovna | |
Uralkodóház | Württembergi |
Született | 1759. október 25. Stettin |
Elhunyt | 1828. április 12. (68 évesen) Pavlovszk |
Nyughelye | Péter-Pál-székesegyház |
Édesapja | II. Frigyes Jenő württembergi herceg |
Édesanyja | Brandenburg–Schwedti Friderika Dorottya |
Házastársa | I. Pál orosz cár |
Gyermekei | I. Sándor orosz cár Konsztantyin nagyherceg Alekszandra magyar nádorné Jelena mecklenburg–schwerini hercegné Marija szász–weimar–eisenachi nagyhercegné Jekatyerina württembergi királyné Anna holland királyné I. Miklós orosz cár Mihail nagyherceg |
Rang | császárné |
Vallása | orosz ortodox |
Marija Fjodorovna aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Marija Fjodorovna témájú médiaállományokat. |
Miután Pavel Petrovics orosz trónörökös első felesége, Natalja Alekszejevna 1776-ban elhunyt, II. Frigyes porosz király és Nagy Katalin orosz cárnő Zsófia Dorottya hercegnőt választotta a trónörökös második feleségeként. Vőlegénye nehéz természete ellenére hosszú, békés kapcsolat alakult ki közöttük. Házasságával Zsófia Dorottya áttért a lutheranizmusról az ortodox vallásra, és felvette a Marija Fjodorovna nevet. Anyósa, Nagy Katalin hosszú uralkodása (1762–1796) alatt mindvégig férje mellett állt, ezzel elvesztette a cárnő iránta érzett kezdeti rokonszenvét. A cárnő és a trónörökös feszült viszonyának következtében Marija Fjodorovna és hitvese nem bírtak politikai befolyással, hanem elszigetelten éltek a gatcsinai palotában.
Miután férje 1796-ban Oroszország cárja lett, Marija Fjodorovna cárnéként jelentős befolyásra tett szert. I. Pál meggyilkolását követően anyósához hasonlóan magának akarta követelni az orosz trónt, ám fia, a leendő I. Sándor erről lebeszélte. Számos jótékonysági intézményt alapított és irányított, átalakította a gatcsinai mellett a pavlovszki palotát. A napóleoni háborúk alatti támogatta a Napóleonnal szemben kötendő szövetségeket. Személye példaként jelent meg a későbbi cárnék számára.