Az A Day at the Races a brit Queen rockegyüttes ötödik albuma, amely 1976. december 10-én jelent meg. Az együttes úgy döntött, hogy megszakítja a munkakapcsolatát Roy Thomas Bakerrel – aki az előző négy albumuk producere volt, és segített kialakítani az együttes hangzását, – és ezúttal ők maguk lesznek a producerek. Mivel nem szorította őket határidő, több stúdióban négy hónapig dolgoztak a dalokon, és szokásuk szerint a tökéletességig polírozták a hangzást. A felvételek közben később híressé váló ingyenes koncertet adtak a londoni Hyde Parkban, mintegy 150-200 ezer néző előtt.
Queen A Day at the Races | ||||
nagylemez | ||||
Megjelent | 1976. december 10. | |||
Felvételek | 1976. július–november The Manor, Wessex Sound Studios és Sarm East Studios, London, Anglia | |||
Stílus | Progresszív rock | |||
Hossz | 44:24 | |||
Kiadó | EMI, Elektra | |||
Producer | Queen | |||
Queen-kronológia | ||||
| ||||
Kislemezek az albumról | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az album zenei anyaga hasonlóan változatos volt, mint az előző A Night at the Opera esetében, sok kritikus fel is hívta erre a figyelmet. Az együttes ezt nem tagadta le, mondván: a két album dalai egyazon időszakban íródtak. A dalok rendkívül széles stílusbeli skálán mozognak: a heavy metaltól kezdve, a progresszív rockon keresztül egészen a zongorával kísért kabarézenéig.
Két kislemez jelent meg róla, a gospel utánérzésű „Somebody to Love”, amely nagy siker lett Angliában, és a kemény „Tie Your Mother Down”, amely inkább a rajongók körében szerzett elismerést. Világszerte szép sikereket ért el, Angliában az első, Amerikában az ötödik helyet érte el a listán. A kritikusok vegyesen fogadták, túlbonyolítottnak és művészileg hamisnak, tartalmatlannak tartották. Visszatekintve már jelentősen jobb a megítélése, jobban értékelik a humorát és merészségét, és az együttes jobb albumai közé sorolják.
Háttér
Az 1975-ös A Night at the Opera album, és az arról megjelenő „Bohemian Rhapsody” kislemez nagy sikert hozott az együttesnek, milliós példányszámban fogytak a lemezeik, és sztárokká váltak Angliában és Japánban.[1] Az albumot követő turnén 1975 novembere és 1976 áprilisa között összesen hetvenhét koncertet adtak Európában, Amerikában, Ausztráliában és Japánban – utóbbi országban sikoltozó rajongók fogadták őket a repülőtéren.[2]
A korábbi helyzetükkel ellentétben, amikor a menedzsereik lefölözték a haszon nagy részét, ezúttal sikeres kiadványaik bevételeit – saját cégeiken keresztül – immár az együttes négy tagja élvezhette. May és barátnője az anyagi biztonság hátterével megházasodhattak, mindannyian saját házakba költöztek az addigi bérelt garzonokból, és megszabadulhattak az adósságaiktól – az A Day at the Races felvételeinek a teljes anyagi biztonság tudatában kezdhettek neki.[3] Másrészt viszont ettől kezdve egyre sokasodtak a viták a jogdíjak körül, ami az évek elteltével egyre feszültebbé tette a stúdióbeli légkört.[4]
Felvételek
1976 nyarán, ahogy az előző albumuk felvételei előtt is, ismét visszavonultak a vidéken, surrey-ben fekvő Ridge Farmra, hogy kipihenjék magukat.[5] 1976 júliusában kezdtek körvonalazódni az A Day at the Races tervei, így átköltöztek az ugyancsak vidéken fekvő The Manor Studiosba.[6]
Az elmúlt évek alatt rengeteget tanultak a stúdiómunkáról, ezért úgy döntöttek, hogy ezúttal nem veszik igénybe az addig velük dolgozó Roy Thomas Baker segítségét, és saját maguk lesznek a producerek. Nem hajtotta őket határidő, mert a legközelebbi előre lekötött koncertjük 1977 januárjára volt időzítve, ezért a felvételek lassan haladtak.[7] A The Manorban volt a szállásuk, és a napi munka után rendszeresen megnézték a tévében a Benny Hill Show-t, Mercury pedig a montreali nyári olimpiát.[8] A felvételek korai szakaszában meglátogatta őket Rod Stewart, és közösen elkezdtek dolgozni az „Another Little Piece of My Heart” című dalon, de félbehagyták – a dal átdolgozott változata később az 1995-ös Made in Heaven albumra került fel „Let Me Live” címen.[9] 1976 őszére még a Sarm East Studiost és a Wessex Sound Studiost is igénybe vették, mindkettő Londonban helyezkedett el.[7] A Wessexben dolgozott akkoriban a Sex Pistols is, de akkor még nem találkoztak az együttessel.[10]
A felvételekre ezúttal is nagy összeget, egyes források szerint negyvenezer fontot költöttek.[11] A The Manorban 30/24 sávos Helios konzolt, a Wessexben 24 sávos 3M felvevőt, és Cadac keverőpultot, a Sarm Studiosban Trident keverőpultot és 24 sávos MCI rögzítőt használtak.[12] A korábbi albumaik felvételenél is közreműködő Mike Stone és Gary Langan hangmérnökök ezúttal is jelen voltak.[7] 1976 augusztusában megszakították a felvételeket, és 1975 decembere óta első alkalommal koncerteztek. Szeptember 1-jén és 2-án Edinburghban léptek fel, szeptember 10-én Cardiffban, szeptember 18-án pedig a londoni Hyde Parkban mintegy 150-200 ezer néző előtt adtak ingyen koncertet. Ezeken az előadásokon két dalt játszottak a lemezről: a „Tie Your Mother Down”-t és a „You Take My Breath Away”-t.[13]
Zenei stílus
Négyőjük közül még mindig Mercury és May voltak a fő dalszerzők, akik négy-négy számot írtak a lemezre, míg Deacon és Taylor egy-egy dallal képviselték magukat.[14] Az albumot a „Tie Your Mother Down” vezeti be, amely – ellentétben a kislemezes változattal – körülbelül egyperces bevezetőt kapott: gonggal és mély, torzított gitárriffekkel indít, utána ugyancsak egy gitárbevezető következik, amelyet May az Escher-festmények zenei megfelelőjének tartott: „Ez annak a lépcsőháznak a zenei megfelelője, amelyik a tér négy oldalán megy körbe, és úgy néz ki, mintha emelkedne. Egy Escher-festmény. Ennek a megfelelőjének volt szánva, mert minden része emelkedik, és egy oktávval lejjebb kerül.” A hallgató a képek optikai csalódásához hasonlóan úgy érzi, hogy a gitár hangszíne emelkedik, pedig valójában nem változik.[15] Ezután következik a kemény, jellegzetes gitárjátékú és sajátos szövegű dal: „Nem az anyukámról szól. Valójában egy fiatal fiú frusztrációjának a történetét meséli el […] Persze blöffölök, mert nem emlékszem miről szól. […] Néha kijössz egy apró riffel, majd hozzápakolsz néhány szót, és fogalmad sincs róla, mit akar jelenteni. Úgy emlékszem, azt gondoltam, nem elég jó a címe a dalnak, de mindenki azt mondta, hogy »jó ez, teljesen rendben van«, így a címhez igazodva építettük köré a szöveget.”[16] A gitártéma egyes részeit üveg slide gyűrűvel játszotta el.[17] A következő Mercury lassú, érzelmes „You Take My Breath Away” című dala, amelynek nagy részében egyedül ő énekelt és zongorázott – meg is jegyezte, hogy mennyire egyszerű az együttes szokásos stílusához képest.[18] A találgatások szerint Mercury első férfi élettársáról, David Minnsről írta, akivel akkoriban költözött össze.[19] A gitárszóló hegedűre emlékeztető hangzását May úgy alkotta meg, hogy a gitárjának a fogólap felőli és a középső hangszedőjét azonos fázisba kapcsolta.[17] A folk-rock szerű „Long Away” May szerzeménye, a felvételén 12 húros Burns gitárral játszott.[20] A dalban „úgy hangzik, mint a Queen liberális lelkiismerete, amint azon van, hogy az emberek jobban megértsék egymást.”[21] A „The Millionaire Waltz” című dalt Mercury John Reidről, az akkori menedzserükről írta. A dalszerkezete a „Bohemian Rhapsody”-hoz hasonlóan bonyolult, May pedig pikoló, cselló és tuba hangját utánozta a gitárjával.[19] A „You and I” Deacon egyetlen dala a lemezen, ő is ritmusgitározott rajta. Könnyed gitár és zongoraalapú szerelmes popdal, amelyet a feleségének szánt.[15]
- Hangminta az A Day at the Races album (1976) „Somebody to Love” című dalából. Az együttes a stúdióban az egymásra rétegezett énekhangoknak köszönhetően egy valódi gospelkórus érzését keltve énekelt. A vokál mellett az erősen spirituális dalszöveg is a gospelre emlékeztet.[22]
A Mercury szerezte „Somebody to Love” az énekes példaképe előtt tiszteleg: „ugyanaz a három ember énekel a nagy kórusrésznél, de azt hiszem, itt más volt a technikai megközelítés [mint a »Bohemian Rhapsody«-nál], mert gospelszerű benne az ének – eltér attól, amiket általában csinálni szoktunk. […] Szerettem volna egy ilyen Aretha Franklin-stílusú számot is. Megihletett a gospel-hangzás, amely a korai lemezein hallható. Úgy tűnik, mintha ugyanazokat a harmóniákat használnám, de más tartományban szólalnak meg.”[18] A szöveg „megkérdőjelezi Isten szerepét egy szerelem nélküli életben.”[22] A „White Man” May „bluesos siratója” az indiánok és a gyarmatosító fehérek konfliktusáról.[19] Mercury izgalmas feladatnak tartotta, hogy lehetősége volt bluesosan, rekedtesen énekelni benne.[23] A „Good Old-Fashioned Lover Boy” Mercury humoros szövegű, kabarészerű dala, amelyben egy sort Mike Stone hangmérnök énekelt.[24] Feltételezések szerint ezt is akkori élettársának, David Minnsnek írta.[21] A „Drowse” Taylor egyetlen dala a lemezen, egy kemény, gitárvezérelt dal, amelynek álomszerű szövege a gondtalan gyermekkort idézi vissza.[21] Taylor maga énekelte, May pedig slide gitáron játszott.[14] A „Teo Torriatte” May szerzeménye, tisztelgés a lelkes japán rajongóik előtt. A cím is japán nyelvű (azt jelenti „kapaszkodjunk egymásba”) a refrén pedig kétszer is elhangzik benne japánul. A fordításban ismerősük, Chika Kujiraoka fényképész segített.[25] A felvételen May harmóniumon játszott.[23] Ez a lemezt lezáró dal, és ugyanazokkal a zenei motívumokkal végződik, mint amelyekkel a lemez kezdődik, azt az érzést keltve, hogy az albumnak nincs eleje és vége.[15]
Megjelenés
1976. november 12-én megjelent a „Somebody to Love” kislemez, és a második helyet érte el Angliában, a tizenharmadikat Amerikában.[26] A videóklipjét Bruce Gowers rendezte, és felhasználta benne azokat a felvételeket, amelyet az együttesről készítettek munka közben a Wessex Studiosban.[27][28] A következő hetekben televíziós és rádióinterjúk következtek, felléptek többek között Kenny Everett rádióműsorában, de Bill Grundy meghívását az utolsó pillanatban le kellett mondaniuk, helyettük a Sex Pistols-t hívták meg, akik botrányos viselkedésükkel ekkor alapozták meg országos ismertségüket.[29]
Az album 1976 decemberében jelent meg. A borítóján ugyanaz a kép szerepelt, mint az előző A Night at the Operáén, csak ezúttal fekete háttérrel, a cím pedig ugyancsak a Marx fivérek egyik filmjére, a Botrány az ügetőnre utal. Ezek a párhuzamok is a két album hasonlóságát emelték ki.[30] A lemezre 250 ezer példányos előrendelés érkezett az EMI-hez, ami a kiadó történetének addigi legnagyobb előrendelése volt.[31] Az első helyet érte el Angliában, és háromszázezres eladással platinalemez lett.[32] Amerikában az ötödik helyet érte el, és még 1976-ban ötszázezres eladással aranylemez lett, majd 2002-ben egymilliós eladással platinalemez.[33][34] John Reid ötletére október 16-án a Kempton Parkban reklám céllal megrendezték a „Day at the Races Hurdle” futamot, amelyet az EMI szponzorált. Az együttes négy tagja anélkül, hogy összebeszéltek volna, ugyanarra a lóra fogadtak, és nyertek.[35] 1977. január 13. és június 7. között zajlott az A Day at the Races Tour, melynek során 59 koncertet adtak Angliában, Európában és Amerikában. Az új albumról a „Tie Your Mother Down”, „Somebody to Love”, „You Take My Breath Away” és „White Man” dalokat játszották. Mercury a punkmozgalom csúcsán is kitartott a saját stílusa mellett, többször is átöltözött a koncerteken, többek között balettruhát és harlekin-jelmezt is viselt.[36]
Fogadtatás
Kritikák | |
---|---|
Forrás | Értékelés |
Record Mirror | (1976)[37] |
NME | (kedvezőtlen) (1976)[38] |
Rolling Stone | (1977)[39] |
Entertainment Weekly | A (1991)[40] |
Classic Rock | (2001)[41] |
RS Album Guide | (2004)[42] |
Pitchfork Media | 6.6/10 (2011)[43] |
Uncut | (2011)[44] |
AllMusic | [45] |
A maga idejében meglehetősen vegyesen fogadták a kritikusok. A Sounds kritikusa túlzottan kimunkáltnak találta: „Túlbonyolított, túlfinomított és túlzottan alá van rendelve a művésziességnek, a valódi inspiráció helyett. Bár meg vagyok róla győződve, hogy a Queen egy csomó meggyőző, kimunkált és nagyszerű zenét csinált az elmúlt pár évben, a báj mögött azért mégiscsak lennie kéne valódi tartalomnak.”[27] Dave Marsh, a Rolling Stone kritikusa szerint a lemez az A Night at the Opera folytatása, amely nem értékelhető igazi művészetként, mert csak a haszonszerzés a céljuk – ráadásul a zenéjük jellegtelen, „kezdve Robert Plant hamis orgazmusvokáljától, egészen a Beatles és a Beach Boys kabarészerű popzenéjéig.”[39] A The Washington Post ugyancsak kiemelte a hasonlóságot a két lemez között (még a borítók között is), de pozitívumként emelte ki, hogy amíg a hasonló stílusú együttesek a Led Zeppelin örökségét használják fel újra, addig a Queen „egyenlő arányban építkezik a buja, McCartney-szerű dallamokból, és az angol tánctermi hagyományokból. Elmondásuk szerint Paganini és Hendrix volt rájuk hatással: az A Day at the Races azt mutatja, hogy ez nem vicc.”[46] Nick Kent az NME hasábjain negatív kritikájában azt írta: „Zajlik a nagy punk összeesküvés – a Sex Pistols a Brit Közerkölcs ellen –, hirtelen mindenki érzi, hogy valami nagy dolog fog történni, hogy a maradék rock hierarchia leomlik – én eközben egy szobában ülve hallgatok egy albumot, amelyet a Nagy Brit Közerkölcs ezekben a vészterhes napokban vidáman ölel a nagy közös keblére, egy albumot, amely olyan fullasztóan terméketlen, mintha groteszk paródiája lenne az összes létező zenei formának, teljesen depresszióssá tett, hogy egész nap ezt hallgattam. Utálom ezt az albumot.”[38]
Az évek elteltével az együttes rajongóinak egyik kedvencévé vált, és a kritikusok is megenyhültek iránta. 2002-ben Jim DeRogatis a Chicago Sun-Times-ban pozitívan értékelte, kiemelte a Beatles jól látható hatását az együttesre, és úgy vélte, hogy a „Tie Your Mother Down” szado-mazo felhangjai még Marilyn Manson és Eminem korában is merésznek tűnnek.[47] Dominique Leone a Pitchfork Mediától úgy vélte, hogy a címe ellenére messze nem tudja elődje színvonalát tartani.[43] Stephen Thomas Erlewine az AllMusic weboldalán három és fél csillagra értékelte: „Bizonyos értelemben hidat jelenthet a Sheer Heart Attack és A Night at the Opera között – minden porcikája olyan kemény, mint az előbbinek, és majdnem olyan túldíszített, mint az utóbbi – de mégis, karcsúsága és áramvonalassága jelzi a legjobban, hogy a Queen új fázishoz érkezett, ahol ők a világhódító titánok, ahelyett, hogy nagyra törő vesztesek lennének.”[45] 2006-ban a BBC Radio 2 közönségszavazásán a hallgatók által összeállított 100 legjobb album listáján a 67. helyre került.[48] A Classic Rock és Metal Hammer magazinok közös, „az 1970-es évek 200 legjobb albumai” felsorolásában az 1976-os év egyik legjobb albumának nevezték a szerkesztők.[49]
Az album dalai
Első oldal | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
1. | Tie Your Mother Down | Brian May | 4:47 | ||||||
2. | You Take My Breath Away | Freddie Mercury | 5:08 | ||||||
3. | Long Away | May | 3:33 | ||||||
4. | The Millionaire Waltz | Mercury | 4:54 | ||||||
5. | You and I | John Deacon | 3:25 |
Első oldal | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
6. | Somebody to Love | Mercury | 4:56 | ||||||
7. | White Man | May | 4:59 | ||||||
8. | Good Old-Fashioned Lover Boy | Mercury | 2:54 | ||||||
9. | Drowse | Roger Taylor | 3:45 | ||||||
10. | Teo Torriatte (Let Us Cling Together) | May | 5:57 |
Bónusz trackek az 1991-es Hollywood Records kiadáson | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
1. | Tie Your Mother Down (remix: Matt Wallace) | May | 3:44 | ||||||
2. | Somebody to Love (remix: Randy Badazz) | Mercury | 5:00 |
Közreműködők
Jacky Gunn[50] és Georg Purvis[30] alapján.
|
|
|
Helyezések és eladások
Helyezések
|
Eladási minősítések
|
Kislemezek
Év | Kislemez | GBR [59] |
BEL [60] |
FRA [61] |
GER [60] |
IRE [62] |
NLD [60] |
USA [52] |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1976 | Somebody to Love / White Man | 2 | 2 | 57 | 21 | 6 | 1 | 13 |
1977 | Tie Your Mother Down / You and I | 31 | 18 | — | — | — | 10 | 49 |
1977 | Teo Torriatte (Let Us Cling Together) / Good Old-Fashioned Lover Boy | — | — | — | — | — | — | — |
1977 | Long Away / You and I | — | — | — | — | — | — | — |
Kiadás
Ország | Megjelenés dátuma | Kiadó | Formátum | Katalógusszám |
---|---|---|---|---|
Amerika | 1976. december 18. | Elektra | LP, magnókazetta | 6E-101 (LP) TC-5101 (kazetta) |
Anglia | 1976. december 10. | EMI | EMTC 104 (LP) TC EMTC 104 (kazetta) | |
Amerika | 1991. március 5. | Hollywood | CD, magnókazetta | HR-61035-2 (CD) HR-61035-4 (kazetta) |
Anglia | 1986. december | EMI | CD | CDP 7 46208 2 |
Anglia | 1994 | Parlophone | CDPCSD 131 | |
Anglia | 2011 | Island | 276 441 6 |
Jegyzetek
Források
További információk
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.