A Vosztok szovjet űrhajó az első, embert szállító rendszer, amely képes volt megkerülni a Földet és utasát biztonságosan visszajuttatni a földre. A Vosztok űrhajón alapul a fényképezőgépekkel felszerelt Zenyit–2 felderítő műhold.
A Vosztok űrhajó visszatérő egysége
A kapszula nem volt alkalmas arra, hogy az utasával együtt biztonságban érjen földet, mivel nem volt rajta fékező hajtómű, ezért az űrhajós a földet érés előtt katapultált, és saját ejtőernyővel ért le a talajra.
Tömege 4500–5000kg
Indítása háromfokozatú R–7 hordozórakétával történik
Teherbírása: 1 személy és a szükséges létfenntartó berendezések, készletek
A visszatérés a légkörbe ballisztikus pályán történik, a kabint a műszermodul fékezőrakétája lassítja, majd leválik a kabinról, ezután a hővédő pajzs lassítja a kabint, majd kisebb magasságban kinyílik a kabin ejtőernyője, a visszatérés utolsó fázisában az űrhajós 4000–7000m magasságban katapultál és saját ejtőernyővel ér földet
A kapszulában az űrhajós űrruhát visel, amely a kabin létfenntartó rendszerétől függetlenül még négy óráig képes az élet feltételeit biztosítani
A rendszer orbitális pályán nem tudott manőverezni, mert a rakétákat nem lehetett újraindítani, ezért csak a visszatéréskori fékezésre tudták azokat használni (a korabeli amerikai eszközökhöz hasonlóan)
Vosztok űrkabin
A Vosztok űrkabin gömb alakú, átmérője 2,3m, ehhez csonkakúp alakú, 2,25m hosszú műszermodul csatlakozik négy acélszalaggal. A műszermodulban találhatók az akkumulátorok, az oxigéntartályok, a navigációhoz szükséges berendezések és a visszatéréskor használható fékező hajtómű.
A kabinban egyetlen űrhajósnak van hely, aki katapultülésként is funkcionáló ülésben ül. A kabinnak három ablaka van, továbbá filmes és televíziós kamera, a földdel kapcsolatot tartó rádiók (URH és rövidhullámú), életfenntartó berendezések, élelmiszer és víz. A kabin tetején két antenna van. A kabin külseje eltávolítható réteggel van bevonva. A kabin alakja úgy van kialakítva, hogy a légkörbe való visszatéréskor olyan pozícióba áll be, hogy a hővédő pajzs alulra kerüljön. A műszermodulnál folyékony hajtóanyagú rakéta található, amit visszatéréskor fékezésre használnak, majd a műszermodul leválik a kabinról és a légkörben elég.[1]
Korabl-Szputnyik–1 – 1960. május. 15-én indították. Egy keringést végzett a Föld körül. A fékezőrakétát rossz pozícióban indították be, ezért a visszatérés helyett magasabb pályára állt és csak 1962-ben süllyedt vissza a légkörbe, ahol nagyrészt megsemmisült, kisebb darabjai az Egyesült Államok területén csapódtak be.
Korabl-Szputnyik–2 – 1960. július. 28. A start után 28 másodpercben meghibásodás lépett fel, a fedélzeten utazó kutyák elpusztultak.
Korabl-Szputnyik–3 – 1960. augusztus. 9. Sikeres visszatérés.
Korabl-Szputnyik–4 – 1960. december. 1. A visszatérés során megsemmisült.
Korabl-Szputnyik–5 – 1960. december. 22. Az indítás utáni 425. másodpercben meghibásodás lépett fel, a kapszula a kutyákkal sikeresen visszatért.
Korabl-Szputnyik–6 – 1961. március. 9. Sikeres visszatérés.
Korabl-Szputnyik–7 – 1960. március. 25. Sikeres visszatérés.
A Vosztok–2 volt az első emberes űrrepülés, ami egy egész napon át tartott.[3]
A Szputnyik–10 gyakorlatilag Vosztok űrhajó volt, annak tesztváltozataként használták.[4] A visszatérő egységet (üresen) 2011-ben Gagarin repülésének 50. évfordulóján árverésre bocsátották.[5][6][7]
A Vosztok űrhajók áttervezéséből született a két emberes repülést megélt Voszhod űrhajó, valamint a biológiai kísérletekre használt Bion műholdak és az űrhajóval párhuzamosan fejlesztett Zenyit felderítő műholdak.[8][9][10][11]
