Vladimír Clementis

Vladimír "Vlado" Clementis (Tiszolc, 1902. szeptember 20. – Prága, 1952. december 3.) szlovák kommunista magyarellenes politikus,^[8] író, diplomata, a DAV baloldali folyóirat szerkesztője. A csehszlovák–magyar lakosságcsere idején külügyminiszter. A csehszlovák „Rajk”, megítélése ellentmondásos, 1938 előtt a magyar kommunisták védőügyvédje volt. Foglalkozott a magyarok és szlovákok kapcsolatával.^[9]

Vladimír Clementis
Született	1902. szeptember 20.[1][2][3][4][5] Tiszolc
Elhunyt	1952. december 3. (50 évesen)[1][2][3][4][5] Prága[6][5][7]
Állampolgársága	csehszlovák
Házastársa	Lída Clementisová
Foglalkozása	politikus író diplomata jogász
Tisztsége	országgyűlési képviselő Csehszlovákia külügyminisztere (1948. március 18. – 1950. március 14.)
Iskolái	Faculty of Law, Charles University in Prague
Kitüntetései	Grand Cross of the Order of Polonia Restituta Kladno díszpolgára (1949. február 28.) Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse (1968. április 29.)
Halál oka	akasztás
A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimír Clementis témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Tér Tiszolcon

Apja Ľudovít Clementis, a tiszolci evangélikus iskola tanára, azon régi nemesi család leszármazottja, melynek tagjai: Dániel és fiai 1651-ben III. Ferdinándtól kaptak armálist. A nemesség kihirdetése ugyanezen évben Zólyom vármegyében történt meg. Anyja Adela Maria Vraný, Václav Vraný a pánszláv és magyarellenes verbici iskola tanárának lánya.^[10][11]

Családja az evangélikus felekezethez tartozott, de ő maga édesapja szülőhelyén, Szakolcán végezte el a római katolikus gimnáziumot. Miután Prágában jogot végzett a Károly Egyetemen, Pozsonyban kezdett praktizálni ügyvédként. 1935-ben lett a Kommunista Párt tagja. 1935-38 között a nemzetgyűlés tagja. 1939-ben emigrált. 1945-től külügyminisztériumi államtitkár.

A Nemzeti Front kormányának bukása, az 1948-as februári fordulat után, Jan Masaryk helyett lett külügyminiszter. Ezen funkciójában vett részt a lakosságcsere levezénylésében. 1951-ben letartóztatták, burzsoá nacionalizmus vádjával. Rudolf Slánský koncepciós perében akasztás általi halálra ítélték és kivégezték. 1963-ban rehabilitálták.

Emlékezete

• 2023-ban Rimaszombatban avatták fel mellszobrát, miközben a tiltakozók csendes tüntetést tartottak.^[12]

Jegyzetek

1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
2. Vladimír Clementis (angol nyelven)
3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
7. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
8. mult-kor; A csehszlovákiai magyar kisebbség történetének kronológiája Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben; Szarka László: A csehszlovák–magyar lakosságcsere helye a magyar kisebbség tervezett felszámolásában 1945-1948 között Archiválva 2014. július 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
9. Vadkerty Katalin 2001: A kitelepítéstől a reszlovakizációig. Pozsony.
10. Katona Csaba 2010: Vladimír Clementis csehszlovák külügyminiszter családjának magyar nemesi származása. Turul LXXXIII/2, 54-58.
11. mult-kor.hu
12. felvidek.ma

Források

• 2003 Klió 12/2
• osobnosti.sk

• Politikaportál
• Történelemportál
• A második világháború portálja