Vetélés
From Wikipedia, the free encyclopedia
A vetélés (latinul abortus spontaneus) az emberi megtermékenyített petesejtnek elhajtása idő előtt az anya méhéből. Megkülönböztetésül a koraszüléstől, vetélésnek nevezik az idő előtt való megszületést embernél akkor, ha az a terhesség 20. hetéig következik be, amikor rendszerint nem életre való még a magzat, míg a 20. héttől fogva vagy 500 gramm tömeg felett a korán született gyermek kellő gondozással többnyire életben tartható.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Ez az oldal a természetes vetélésről szól. A művi vetéléshez lásd a Terhességmegszakítás, illetve a Magzatelhajtás című szócikkeket.
A petesejt a méhben elhalhat, és az elhalt pete leszakadhat a méhfalról. A pete halálát okozhatja, ha az anya egyéb fertőző megbetegedésben szenved. A méh megbetegedései, gyulladása, elgörbülése, erős megrázkódtatása, megütése, ingerlése forró fürdőkkel stb. is vetélésre vezetnek. Épp úgy nagy lelki felindulás, ijedtség lehetnek megindítói a vetélésnek. Gyógyszerekkel is (abortív szerek) lehet vetélést előidézni.
Magyarországon az abortusztabletta és -injekció használata tiltott.
Mesterségesen is előidézhető a vetélés. Az orvosnak mesterségesen meg kell szakítani a terhességet, ha az anya élete a terhesség következtében veszélyben van.
Krónikus ólommérgezésnél gyakori a vetélés; kábítószer-élvező nők esetében a drog megöli a fejlődő magzatot, vagy születése után drogfüggő lesz az újszülött.