szovjet műhold From Wikipedia, the free encyclopedia
A Venyera–3 a szovjet Venyera-program harmadik űrszondája, egyidejűleg repült a Venyera–2-vel. 1965. november 16-án indult el a Vénusz felé. Az első mesterséges égitest, amely elérte a Vénuszt.
Venyera–3 | |
Űrügynökség | RKK Enyergija |
Gyártó | NPO Lavocskin |
Küldetés típusa | 3MV |
Indítás dátuma | 1965. november 16. |
Hordozórakéta | Molnyija hordozórakéta |
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–3 témájú médiaállományokat. |
Kutatási célja, hogy megérkezzen a Vénusz légkörébe, majd leereszkedjen a felszínre. 1965. december 26-án pályamódosítást hajtottak végre. 1966. március 1-jén a tervezett leszállási helytől mintegy 450 kilométer távolságban lépett be a Vénusz légkörébe. Leszállás közben nem lehetett összeköttetést teremteni vele, a becsapódás után, valamint a megnövekedett hőmérséklet okozta üzemzavar miatt némák maradtak az adóberendezések. A Venyera–3 így az első űreszköz, amely elérte egy másik bolygó felszínét.
Közel egy tonna tudományos felszerelést vitt magával. Hossza 3,3 méter, maximális átmérője 1,1 méter. Műszerezettsége megegyezett a Venyera–2 szondáéval. Az akkumulátorok energiaellátását napelemtáblák biztosították. Speciális rekesze egy 90 centiméter átmérőjű, gömb alakú tartály, a leszállóegység, melynek felületét speciális bevonattal – hővédő pajzzsal – látták el, a fékeződés során fellépő hőterhelés ellen. A leszállási fékezésre ejtőernyőrendszer szolgált. A leszállási egységet alapos sterilizálásnak vetették alá.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.