![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/fa/Waldemar_of_Sweden_%25281240s%2529_bust_2009_Skara_%25282%2529.jpg/640px-Waldemar_of_Sweden_%25281240s%2529_bust_2009_Skara_%25282%2529.jpg&w=640&q=50)
Valdemár svéd király
svéd király (1250-1275) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Valdemár Birgersson (1243[3] – 1302. december 26.[1][3]) svéd király 1250-től 1275-ig.
Valdemár | |
![]() | |
Svédország királya | |
Uralkodási ideje | |
1250 – 1275 | |
Elődje | XI. Erik |
Utódja | III. Magnus |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Folkung-ház |
Született | 1243 |
Elhunyt | 1302. december 26. (59 évesen) Nyköpingi vár[1] |
Nyughelye | Vreta Monostor[2] vagy Riddarholm-templom,[2] Stockholm |
Édesapja | Birger Jarl |
Édesanyja | Svédországi Ingeborg (Ingeborg Eriksdotter) |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Sophia of Denmark |
Gyermekei |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Valdemár témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Birger jarl („gróf”) fiaként született. Gyermekként – édesapját, a gazdag tartományúrt mellőzve – választották meg királynak az Erik-ház kihalása után. Birger kénytelen volt ebbe belenyugodni, és azzal, hogy a linköpingi dómban megkoronáztatta fiát, Valdemárt az egyház oltalmába helyezte.[4] Azonban haláláig Svédország koronázatlan királyaként uralkodott, így a gyermek Valdemár kezdetben édesapjával kormányzott,[3] annak 1266-ban bekövetkezett halála után egyedül irányította az országot.[3] Birger halála után kirobbant az életre-halálra menő testvérviszály a hatalomért .[4]
Valdemár királynak felesége apácajelölt nővérével folytatott viszonyából gyermeke született, ezért 1274-ben zarándokutat tett Rómába, hogy bűnbocsánatot nyerjen.[3] X. Gergely pápa szigorú feltételeket szabott: Valdemárnak el kellett ismernie a pápai szupremáciát, és köteleznie kellett magát, hogy adót fizet Rómának.[3] Ezek a követelések fivéreit lázadásra indították; a legidősebb 1275-ben III. Magnus néven elfoglalta a királyi trónt.[3]
Valdemár a testvérháborúban vereséget szenvedett, norvégiai száműzetésbe menekült, s hosszú éveken át sikertelen összeesküvéseket szőtt királyi hatalma visszaszerzésére.[3] Később visszatért és hitvese szülőhazájának, Dániának a segítségével kierőszakolt magának egy részt a birodalomból.[4] Azután Magnus elfogatta és börtönbe záratta.[4] Egy időre szabadon engedték, de 1288-ban politikai fogolyként a Nyköpingshus nevű erődbe zárták és ott is halt meg 1302-ben.[4]