Väinö Alfred Tanner

Väinö Alfred Tanner (1895-ig Thomasson, Helsinki, 1881. március 12. – Helsinki, 1966. április 19.) finn politikus, 1918 és 1926, illetve 1957 és 1963 között Finnország Szociáldemokrata Pártjának elnöke volt.

Väinö Alfred Tanner
Finn Szociáldemokrata Párt elnöke
Hivatali idő 1918 – 1926 1957 – 1963
Finnország miniszterelnöke
Hivatali idő 1926 – 1927
Született	1881. március 12. Helsinki
Elhunyt	1966. április 19. (85 évesen) Helsinki
Sírhely	Hietaniemi temető
Párt	Finn Szociáldemokrata Párt
Házastársa	Linda Tanner
Gyermekei	Maija Taka
Foglalkozás	politikus diplomata újságíró jogász
Iskolái	Helsinki Egyetem Ressu Upper Secondary School
A Wikimédia Commons tartalmaz Väinö Alfred Tanner témájú médiaállományokat.

Finnország miniszterelnöke 1926-1927, és miniszter több kormányban 1937-1944 között, többek között külügyminiszter a Téli Háború idején. Tanner egyben egy a leghosszabb ideig képviselőként szolgáltak közül, szenátor Tokoi szenátusában 1917-ben, és Finnország Szociáldemokrata Pártjának köztársasági elnök jelöltje 1925-ben, 1931-ben valamint 1937-ben. Az 1946-1948 közötti esztendőkben háborús bűnökért elítéltként börtönben volt, öreg napjaira azonban még visszatért a politikába. Politikai pályája mellett Tanner az Elanto Szövetkezet ügyvezető igazgatója is volt 1915-1946 között.

Tanner 1927 tavaszán és nyarán a betegszabadságon lévő köztársasági elnök, Relander, helyetteseként köztársasági elnöki feladatokat látott el.

Pályakezdéstől háborús bűnösségig

Väinö Tanner vasúti fékkezelő és egy jobbágylány gyermekeként született 1881-ben, ám szerény hátterétől függetlenül leérettségizett 1900-ban, és ezután elvégezte a Finn Üzletkötői Kereskedelmi Szakiskolát. Tanner jogot tanult, és 1911-ben végzett. Miután Németországban megismerkedett a szövetkezeti mozgalommal, magáévá tette a szocialista illetve ateista világnézetet.

Tanner Finnországban a szövetkezeti mozgalom úttörőinek egyike volt, 1907-ben az Elanto igazgatói tanácsába, 1909-ben a Finnországi Szövetkezeti Központ elnökévé, 1915-ben pedig az Elanto ügyvezető igazgatójává lépett elő. A parlamentbe 1907-ben választották be először. Tannert már akkor a Szoc. Dem. Párt jobb szárnya képviselőjének tartották, ő pedig támogatta az együttműködést a mérsékelt polgáriakkal. 1917-ben Tanner pénzügyszenátorként működött Oskari Tokoi szenátusában, illetve egy ideig élelmezési kérdésekért is felelt.

A téli háborúban külügyminiszterként, a folytatólagos háborúban pedig kereskedelem- és iparügyi miniszterként szolgált. 1942 őszén Tanner állította le a Finnországban tartózkodó zsidó menekültek Németországnak való kiadására a belügyminiszter által kezdeményezett hivatalos intézkedést.

Szovjet követelésre került a vádlottak padjára a háború után. Háborús bűnössé nyilvánították, öt és fél év rabságra ítélték, felét volt kénytelen leülni, 1948-ban szabadult.

• Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap