U–2
amerikai felderítő repülőgép / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az U–2 Dragon Lady egy pilóta vezette, együléses, nagy magasságon repülő felderítő repülőgép, amelyet a CIA 1956-ban állított szolgálatba és később az amerikai légierő rendszeresített fényképes, majd szintetikus apertúrájú rádiólokátoros felderítésre.
Ez a szócikk a repülőgépről szól. Hasonló címmel lásd még: U2 (együttes). |
U–2 | |
Egy Lockheed U–2R / TR–1 | |
Funkció | Nagy magasságú felderítő repülőgép |
Gyártó | Lockheed |
Tervező | Kelly Johnson |
Gyártási darabszám | 99 |
Ár | 400 millió USD (U–2S) |
Rendszeresítők | CIA Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje NASA Kínai Köztársaság Légiereje |
Személyzet | 1 (kiképzőgépek: 2) |
Első felszállás | 1955. augusztus 1. |
Szolgálatba állítás | U–2A: 1956; U–2R: 1967; U–2S: 1994 |
Méretek | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Hossz | 19,2 m |
Fesztáv | 31,4 m |
Magasság | 4,9 m |
Szárnyfelület | 92,9 m² |
Tömegadatok | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Szerkezeti tömeg | 6760 kg |
Üzemanyag | 11 150 liter (U–2S) kg |
Max. felszállótömeg | 18 100 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 1 × General Electric F118-101 gázturbinás sugárhajtómű (U–2S); Pratt & Whitney J75-P-13B gázturbinás sugárhajtómű (U-2R[1]) |
Tolóerő | 84,5 kN (75,6 U–2R) |
Repülési jellemzők | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Max. sebesség | 0,74 Mach (26 000 méteren) |
Utazósebesség | 0,64 Mach (26 000 méteren) |
Átesési sebesség | 0,63 Mach (26 000 méteren) |
Hatósugár | 10 300 km |
Legnagyobb repülési magasság | 27 500 m (U–2R) |
Repülési időtartam | 10-12 óra |
Avionika | |
Rádiólokátor | Raytheon ASARS-2 (U–2S) |
Katapultülés | Lockheed RQ-201 (U–2R) |
Fegyverzet | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Egyéb függesztmények | Perkin-Elmer fényképezőgép-rendszer |
Háromnézeti rajz | |
Egy U–2C/TR1–1 háromnézeti rajza | |
A Wikimédia Commons tartalmaz U–2 témájú médiaállományokat. |
Bár Francis Gary Powers U–2-es gépének lelövése 1960-ban jelentős presztízsveszteséget jelentett az Egyesült Államok számára és bebizonyította, hogy a szovjet haditechnika képes lépést tartani a Nyugattal, az U–2 incidens korántsem jelentette a géptípus végét: a CIA egészen 1974-ig repült az U–2-vel. A légierő napjainkra több mint fél évszázados üzemeltetési tapasztalattal rendelkezik, és az U–2-t várhatólag 2020-ig fogja használni felderítési célokra.[2]
Az U–2 alapján készült ER–2-t (Earth Resources – 2) a NASA használja civil célú kutatásokhoz: a Föld erőforrásainak felderítésére, csillagászati megfigyelésekhez, légkörkémiai és -dinamikai kísérletekhez, illetve oceanográfiai folyamatok nyomonkövetéséhez. Az U–2-t ezenkívül használják még elektronikus érzékelők kutatásához és fejlesztéséhez, műholdak kalibrálásához és műholdérzékelési adatok ellenőrzéséhez. 2000-ben az U–2 ismét Oroszország felett repült, de ekkor már egy közös orosz–amerikai légkörmegfigyelési program részeként.[2]