Relatív magasság
From Wikipedia, the free encyclopedia
A relatív magasság a földrajzi pontok magasságának méréséhez önkényesen meghatározott mérték. A magasságot a megmérendő objektum környezetének egy fix pontjához képest állapítják meg. Nem keverendő a tengerszint feletti magassággal, más néven abszolút magassággal, amely egy pontosan kijelölt, egyezményes nemzetközi rendszeren alapul. A relatív magasság kiszámítható két tetszőleges pont abszolút magasságának a különbségeként is.[1]
A topográfiai kiemelkedés (az angol szakirodalomban topographic prominence, a németben Schartenhöhe) a hegycsúcsok relatív magassága a legalacsonyabb olyan szintvonaltól számítva, ami a csúcsot még körbeveszi, de már nem vesz körbe magasabb csúcsot. Azaz legalább ennyi métert kell leereszkedni a csúcsról, hogy bármely, a csúcsnál alacsonyabb terepre jussunk.[2] Azokat a csúcsokat, amelyek topográfiai kiemelkedése 1500 méternél nagyobb, ultra kiemelkedő csúcsoknak nevezzük (az angol szakirodalomban ultra prominent peak). [3]