Thai írás
From Wikipedia, the free encyclopedia
A thai írás a thai nyelv írott változata, amely az alábbiakból áll:
- 44 mássalhangzójel (ez a szűken vett thai ábécé),
- 28 magánhangzójel (a mássalhangzók köré írt jelek)
- és 4 mássalhangzó-magánhangzó kombináció (ezeket időnként besorolják az ábécébe), továbbá
- 4 tónusjel (a középső tónust nem jelölve),
- 10 számjegy (bár többnyire az arab számokat használják)
- egyéb thai jelek (pl. ismétlés, „stb.”, magánhangzó-rövidülés, néma betű jele),
- valamint néhány nemzetközi jel (kérdőjel, felkiáltójel, idézőjel, három pont).
![]() | A szócikk bráhmi eredetű írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül az írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll. |
Gyors adatok
Thai | |
![]() | |
Típus | abugida |
Nyelvek | thai |
Alkotó | Nagy Ramkhamheng |
Időszak | 1283–ma |
Felmenő írásrendszerek | arámi ábécé (feltételezett) bráhmi írás pallava írás khmer írás |
Unicode-tartomány | U+0E00–U+0E7F |
ISO 15924 | Thai |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Thai témájú médiaállományokat. |
Bezárás
A pont (egyes rövidítések kivételével) nem használatos; a mondatokat szóköz zárja le, ugyanez szerepel a tagmondatok és a tulajdonnevek határán, de máskülönben nem jelölik a szóhatárt.
Kis- és nagybetűket nem különböztetnek meg; ezek kézírásos formája megegyezik a nyomtatottal, és balról jobbra halad.
Az alábbi cikk a Kékesi-féle 2003-as Thai–magyar, magyar–thai kéziszótár (ISBN 974-272-746-5) átírásán alapul. – A kéziszótár, illetve a Keleti nevek magyar helyesírása által alkalmazott, valamint az angol átírás különbségei megfigyelhetők a Thaiföld tartományainak listája szócikkben.