Thai erdei hagyomány
From Wikipedia, the free encyclopedia
A thai kammatthána erdei hagyomány (a páli kammatthána szóból ered, jelentése „meditáció” vagy „meditáció tárgya”,[1] lásd Kammatthána), nyugaton elterjedt általános elnevezése thai erdei hagyomány (Thai Forest Tradition), a théraváda buddhizmus szerzetesi hagyományvonala,[2] amely a korai buddhista gyakorlatokból éledt újjá.[3] Ebben a hagyományban nikája alapú tanításokat követnek, amelyben központi fontosságú a meditációs koncentráció a helyes megfigyelés alapjaként. Ez a hagyomány abban különbözik a többitől, hogy a megvilágosodás a tudat halál nélküli dimenzióinak tudatosságát jelenti a szanszára körforgásából történő megszabadulás után, tehát nem szűnik meg teljesen a tudat.[4] A kammatthána tanítók úgy jellemzik ezt a tiszta tudatot, mint amely mentes az öt aggregátumtól.[5] Nagy hangsúlyt fektetnek az etikai szabályokra,[6] és a buddhista egyházi szabályzatra (vinaja).[4]
A hagyományt az 1900-as években indította el Ácsán Mun Bhuridatta és Ácsán Szaó Kantaszíló.[7][8] Mun szembe helyezkedett azzal az általános véleménnyel, miszerint a nirvánához vezető ösvény már nem elérhető az emberek számára.[9] A thai buddhisták véleménye szerint Ácsán Mun és Ácsán Szao a megvilágosodás magas szintjét érték el és az őket követő két generáció kammatthána gyakorlóit arhatoknak tekintik a théraváda buddhizmusban. A két mester világhírnévre tett szert illetve elérték a thai királyi család elismerését is.[10][11]
A 20. század második felében gyökeret eresztett Nyugaton is a kammatthána hagyomány.[12] A thaiföldi erdőirtások ellenére a kammatthána hagyomány továbbra is létezik a külvárosok területein.[13] Ma már a világ minden részéről érkeznek tanulni vágyók az erdei kolostorokba.[14]