Théodore de Banville

Théodore Faullain de Banville (Moulins, 1823. március 14. – Párizs, 1891. március 13.) francia költő, drámaíró, színikritikus.

Théodore de Banville
Született	Étienne Jean Baptiste Claude Théodore Faullain de Banville 1823. március 14.[1][2][3][4][5] Moulins[6]
Elhunyt	1891. március 13. (67 évesen)[1][2][3][4][7] Párizs 6. kerülete
Állampolgársága	francia[8]
Foglalkozása	költő színműíró újságíró irodalomkritikus író színikritikus
Iskolái	Lycée Condorcet
Sírhelye	Montparnasse-i temető (13)
Théodore de Banville aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Théodore de Banville témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza

Victor Hugo és Théophile Gautier romantikus szellemű követője. Kitűnő verselő, akinek prózája is csupa csín és kecsesség. Több életrajzi cikken kívül számos költeményt írt különféle címek alatt: Les Caryatides (1842), Les Stalactites (1836), Les Odelettes (1856), Odes funambulesques (1857 és 1880), Les Exilés (1866), Nouvelles odes funambulesques (1868), Idylles prussiennes 1870-71 (1872), Trente-six ballades joyeuses (1873), Poésies: Occidentales. Rimes dorées (1875). Több párizsi színpad számára írt darabokat, mint például a Le feuilleton d'Aristophane (1852) és a Le cousin du roi (1875) címűeket, mind a kettőt Boyer-vel együtt. Le beau Léandre (versben, 1856), La pomme (1865) és Gringoire (1866), mely a magyar színpadoknak is állandó, kedvelt darabja, fordította E. D. Budapest, 1881. Említendők továbbá prózai elbeszélő művei, mint: Les pauvres saltimbanques (1853), La vie d'une comédienne (1855), Esquisses parisiennes (1859), Les fourberies de Nérine (1864), Les Parisiens de Paris (1866) stb. Mint színműbíráló 1869-től a Le National napilapnál dolgozott. Összegyüjtött munkái: Comédies (1878) és Poésies complètes (1879, 3 kötet)

Magyarul

• Banville Tódor: Gringoire. Vígjáték; ford. E. D. [Paulay Ede]; Pfeifer, Pest, 1872 (A Nemzeti Színház könyvtára)
• Gringoire. Színmű; ford. Csepreghy Lajos; Vass, Bp., 1898 (Fővárosi színházak műsora)

Jegyzetek

1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Банвиль Теодор де, 2015. szeptember 28.
7. ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
8. LIBRIS, 2012. szeptember 25. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)

Források

• Bokor József (szerk.). Banville, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X

• Irodalomportál
• Franciaország-portál