Területszabály
From Wikipedia, the free encyclopedia
A területszabály (angolul area rule) aerodinamikai képlet, amelyet az 1950-es évek elején a szuperszonikus sebességre képes sugárhajtású repülőgépek kifejlesztése során ismertek fel. Otto Frenzl (1944), majd Richard T. Whitcomb (1952) szélcsatorna tesztek közben – egymástól függetlenül – rájöttek, hogy a jelenség mértéke korlátozható, ha az örvények közel azonos keresztmetszeti területű testet kerülnek meg. A szinte minden 1955 után készült szuperszonikus katonai repülőgép valamint a sugárhajtású utasszállítók jelentős részének kialakítása valamilyen formában törekszik a területszabály kielégítésre.[1]