Tarantói Hercegség
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Tarantói Hercegséget 1088-ban alapította a normann I. Bohemund, Robert Guiscard fia, miután kiegyezett testvérével, Rogerrel az Apuliai Hercegség öröklését illetően.
A hercegség névadója és egyben székhelye Taranto városa lett, területe pedig Puglia déli részére, a Salento vidékére terjedt ki. Létezésének 375 éve alatt Szicíliai Királyság (majd a Nápolyi Királyság) egyik legjelentősebb hűbérbirtoka volt.
A hercegséget hivatalosan I. Ferdinánd nápolyi király számolta fel 1465-ben, miután felesége és egyben a hercegség utolsó úrnője Izabella meghalt. A hagyományoknak megfelelően a mindenkori nápolyi trón várományosát a tarantói herceg címmel ruházták fel.