From Wikipedia, the free encyclopedia
Tapintási illúzió olyan érzékcsalódás, mely során a valóság helytelen, hamis érzete alakul ki az ember agyában, torzulva észlel bizonyos külvilági ingereket. Érdekes azonban, hogy az agynak a tapintási illúzió során aktiválódott részei hasonlóak azokhoz az aktiválódott részekhez, amelyek a tényleges tapintás hatására aktiválódnak.[1]
Arisztotelész írta le a legrégebbi tapintási illúziót. Ha keresztbe tesszük a két egymás melletti ujjunkat, és megérintünk egy tárgyat úgy, hogy mindkét ujjhegyünk egyszerre ér hozzá, akkor úgy fog tűnni, mintha egyszerre két tárgyhoz értünk volna hozzá.[2]
Fabrizio Benedetti vizsgálatokat végzett a 20. században az Arisztotelész-féle jelenségnek a tanulmányozására. Rájött arra, hogy ha ugyanezt a próbát nem keresztezett ujjakkal, hanem kicsit széttartott ujjakkal végezzük el, akkor a kívánt hatás elmarad. „Benedetti a látás analógiájából vette a magyarázatot, amikor egy tárgy képe ingerli mindkét retinát, akkor majdnem mindig csak egy tárgyat látunk.” (…) „Amikor azonban a képeket nem megfelelő pontokra vetítjük, kettős látást észlelünk. (…) Azt feltételezte, hogy mindig megkettőződik az észlelés, ha két receptorpontot (jelen esetben ujjhegy), amelyeket normálisan nem ingerel ugyanaz a tárgy, mégis ez a tárgy ingerli”.[2] Ezt a kettősségérzést úgy akarta bizonyítani, hogy más eszközzel is megpróbálta kiváltani. Összeszorította egy kapocs segítségével a kísérleti személy gyűrűsujját a középsővel. „Az ujjak oldalára gyakorolt nyomás változásával Benedetti képes volt az ujjak bőrét 3-12 milliméterrel eltolni. Ezek után az összekapcsolt ujjak hegyét vagy egy gömbbel, vagy két összeragasztott gömbbel érintette. A kísérleti személy beszámolt róla, hogy egy vagy két tárgyat érzett. Benedetti azt találta, hogy a bőr 4-6 milliméteres eltolása a tapintási érzéklet megkettőzésének intenzív illúzióját okozhatja”.[2]
A kutatásának végső eredménye az volt, hogy bekötötte hosszú időre a középső ujjat, mintha amputálták volna. Így ez az ujj nem volt képes felvenni a tapintási ingereket. Az eredmény megdöbbentő volt, mert hat havi kötésviselés után a mutató- és a gyűrűsujj úgy viselkedett, mintha szomszédosak lettek volna, s így ezeknek az egyidejű érintése nem okozott kettősségérzést.[2]
A bőr több pontját rövid ideig tartó ingerekkel folyamatosan ingerlik. A kísérlet eredménye, hogy a próbaingerek központjában egyetlen ponton jelenik meg a központi érzés még akkor is, ha ott egyszer sem következett be a tényleges fizikai inger.[3]
Laboratóriumi körülmények között a kísérleti személyek a hüvelyk- és a mutatóujjuk között egy rudat pödörtek. A személyeknek úgy tűnt, hogy láthatóan csökken a rúd átmérője annál a pontnál, ahol az ujjak érintkeztek. Minél hosszabb ideig végezték a kísérletet, annál inkább érzékelték az illúziót.[4]
Végtag-amputáció után olyan érzés keletkezik, mintha az amputált, vagy hiányzó végtag még mindig része lenne a testnek és együtt mozogna a többi testrésszel.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
