Tűzcsap
tűz vízzel való oltására rendszeresített vészhelyzeti infrastruktúra tűzoltók számára hozzáférhető csatlakozása From Wikipedia, the free encyclopedia
tűz vízzel való oltására rendszeresített vészhelyzeti infrastruktúra tűzoltók számára hozzáférhető csatlakozása From Wikipedia, the free encyclopedia
A tűzcsap sajátos vízcsap: tűz oltásához használható, általában utcai csatlakozási pont, ahol a hálózati víz a tűzoltók rendelkezésre áll. Sűrűn lakott területeken, elsősorban városokban és tűzveszélyesség szempontjából kiemelt helyeken fordul elő.
Idegen nyelveken a "hidrant / hydrant" szó, illetve ehhez hasonló szavak használatosak, ami utalás arra, hogy itt valójában vízcsapról van szó. A magyar szó ezzel szemben a víz helyett a veszélyre, a tűzre utal.
A tűzcsap alaphelyzetben el van zárva, és a földfelszín feletti részben nincsen víz. Kinyitása egy speciális kulccsal történik. Nincs lehetőség a víznyomás vagy a vízmennyiség szabályozására, a csapot vagy teljesen kinyitják, vagy teljesen elzárják. Ha a csap nincs megfelelően, teljesen kinyitva vagy elzárva, a föld alatt lévő részéből víz szivároghat a talajba. A csapból a helyi vízművek által szolgáltatott víz az ott elérhető nyomáson áll rendelkezésre.
A tűzoltók vagy közvetlenül a tűzoltáshoz használt fecskendőt csatlakoztatják hozzá (esetleg többet is), vagy a tűzoltáshoz használt tűzoltó gépkocsi tartályába szivattyúznak belőle vizet, ami nagyobb nyomással tudja továbbítani a fecskendők felé. A tűzoltáskor használt vezeték a víz megnyitása után nehézzé és merevvé válik (például kis ívben nem lehet vele kanyarodni), ezért a víz nyitása előtt a vezetéket a megfelelő irányba kell elrendezni. A fecskendőn rendelkezésre áll egy nyitószerkezet, amivel a tűzoltó a vizet ki tudja nyitni és el tudja zárni.
A fecskendő csatlakoztatásához Európában az ún. Storz-csatlakozást(en) használják, aminek mindkét csatlakozója egyforma. Nevét Carl August Guido Storz svájci mérnökről kapta, aki 1882-ben szabadalmaztatta.
A tűzcsap kifolyócsonkjának a talajszinttől legalább 650–900 mm magasságban kell lennie.
A visszaélések elkerülésére a tűzcsap speciális fogóval nyitható. Mivel a tűzcsap a vízműhálózat legkönnyebben hozzáférhető része, ezért a hálózatot üzemelő vízművek alkalmi nyomásmérésre vagy a vízvezeték légtelenítésére használja. A tűzcsapra csatlakoztatott speciális műszerrel a kisebb csőtörések, szivárgások is felderíthetők a hang alapján, amit keltenek.
Épületen belüli tűzcsap oltásra való használata előtt az épületet áramtalanítani kell az áramütés veszélye miatt. Nem szabad tűzcsapot létesíteni olyan helyen, ahol a tűzcsap elfagyhat, vagy a víz használata életveszélyt, tüzet, robbanást okozhat, vagy a tűz terjedését elősegítheti.
Átmeneti jelleggel a tűzcsapot lakossági vízvételre is lehet használni (pl. csőtörés miatt fennálló tartós vízhiány esetén), de ehhez szükséges a szolgáltató vízművek írásbeli engedélye.
A tűzcsapnak legalább 1 órán keresztül legalább 2 bar nyomáson biztosítania kell az oltáshoz szükséges vízmennyiséget, amit a vízművek előírás szerint költségtérítés nélkül köteles biztosítani.
A tűzcsap festése feltűnő. Magyarországon jogszabály írja elő, hogy a tűzcsapoknak pirosnak kell lenniük. Egyes országokban a festés színe a rendelkezésre álló vízmennyiségre vagy nyomásra utal. A lehetséges fagyveszély miatt a tűzcsap a föld alatt is lehet. Ezeken a helyeken a tűzcsap helyét a legközelebbi épület falán elhelyezett tábla jelzi.
Lakott területtől, illetve víziközmű-hálózattól távol eső helyeken előfordulhat, hogy száraz tűzcsapot létesítenek tűzoltás céljára ott, ahol nagy, szabad felszíni víz áll rendelkezésre. Ebben az esetben a tűzcsap bemeneti vége a vízbe merül, ezt szűrővel látják el a szilárd anyagok kiszűrése céljából. A tűzoltóautó vagy önálló szivattyú a vízforrásból a tűzcsapon keresztül vizet tud felszívni az oltás ellátására.
Magasabb épületeknél a tűzoltáshoz nem lenne elegendő az utcai tűzcsapnál rendelkezésre álló hálózati víznyomás, illetve az épület magassága indokolhatja, hogy ezeknél az épületeknél „száraz tűzcsap”-ot létesítenek, ami arra szolgál, hogy arra rácsatlakozva a tűzoltóság az oltáshoz szükséges vizet feljuttassa a magasabb emeletekhez. Az épületen belül erre a célra külön „felszálló, száraz” vízvezetéket létesítenek az épület megépítésekor (ezt megkülönböztető felirattal és piktogrammal jelölik), amiben alapesetben nincsen víz. Tűz esetén a tűzoltást végző tűzoltó erre a pontra csatlakozik rá, míg alul, a földfelszíni csatlakozási ponton nagy nyomással vizet juttatnak be.
A legtöbb országban tilos a tűzcsap meghatározott körzetében parkolni (ez általában 3-5 méter, de legalább 1,5 méter). A területet, ahol járművel emiatt tilos parkolni, a kultúrállamokban az úttest felfestésével megjelölik, ráadásul egyes tűzcsapok a fagyveszély miatt a föld alatt, rejtve helyezkednek el, tehát nehezen észrevehetők (Magyarországon 1996 óta nem létesítenek ilyet, éppen a nehezebb láthatóság és megközelíthetőség miatt). A tűzoltóknak jogukban áll a tűzoltást akadályozó tárgyat elmozdítani még annak sérülése árán is. Ilyenkor számítani kell tűzvédelmi bírság kiszabására is.[1]
A magyar előírások szerint beépített, lakott területen egy adott ingatlantól 100 méteren belül lennie kell tűzcsapnak, ami megfelelő nyomással vizet biztosít a tűzoltáshoz.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Fire hydrant című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
