Táblanyomat
From Wikipedia, the free encyclopedia
A táblanyomat magasnyomású sokszorosítási eljárás a nyomtatás feltalálása előtti időkben. A nyomtatandó szöveg tükörképét fametszetszerűen fatáblákra vésték, festéket vittek fel rá és így nyomtatták. Főként aprónyomtatványok készültek ezzel az eljárással, de kisebb terjedelmű könyveket is nyomtattak, például donatusokat (latin nyelvtanokat) és képes könyveket sokszorosítottak ebben a formában, ezenkívül szentképeket, naptárakat és kártyákat is. A táblanyomat a nyomtatott könyv elődje.