Sólyom Jenő (fizikus)

Sólyom Jenő (Kolozsvár, 1940. november 27. –) Széchenyi-díjas magyar fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, evangélikus egyházi vezető. A szilárdtestfizika neves kutatója.

Ez a szócikk a fizikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Sólyom Jenő (egyértelműsítő lap).

Sólyom Jenő
Sólyom Jenő előad a Wigner 111 konferencián az MTA-ban, 2013.11.11.
Életrajzi adatok
Született	1940. november 27. (83 éves) Kolozsvár
Ismeretes mint	fizikus
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület	fizika
Kutatási terület	szilárdtestfizika
Szakintézeti tagság	Eötvös Loránd Fizikai Társulat: elnök
Munkahelyek
MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Szilárdtestfizikai és Optikai Intézet	munkatárs kutatóprofesszor
Szakmai kitüntetések
Állami Díj (1980) Széchenyi-díj (2011)
Akadémiai tagság	MTA; l. 1987, r. 1993
A Wikimédia Commons tartalmaz Sólyom Jenő témájú médiaállományokat.

Életpályája

1959-ben vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának fizikus szakára, ahol 1964-ben szerzett fizikus diplomát.

Diplomájának megszerzése után az MTA Központi Fizikai Kutatóintézete (KFKI) Szilárdtestfizikai Kutatóintézetének munkatársa lett. 1988-ban kutatóprofesszori rangot kapott. 1992-ben az ELTE Természettudományi Kara szilárdtestfizikai tanszékén, majd 1998-ban a komplex rendszerek fizikája tanszékén kapott egyetemi tanári kinevezést. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

Több neves külföldi kutatóintézetben volt vendégkutató: Landau Intézet (Moszkva, 1967–1968), Laue–Langevin Intézet (Grenoble, 1970–1971, 1985–1988). 1978 és 1980 között az Illinois-i Egyetemen, 1984 és 1985, valamint 1991 és 1992 között a Lausanne-i Egyetem vendégprofesszora volt.

1970-ben védte meg a fizikai tudományok kandidátusi, 1978-ban akadémiai doktori értekezését. 1987-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává. Az MTA Szilárdtestfizikai, illetve Statisztikus Fizikai Bizottságának tagjává választották. 2007–2019 között és 2017-től (négy évre) az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnökévé választották.

1990-ben a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelőjévé választották, közben 1991 és 1994 között az evangélikus egyház zsinatának nemlelkészi alelnöke volt. 2003-ig töltötte be egyházkerületi felügyelői tisztségét.

Munkássága

Fő kutatási területe a szilárdtestfizika, illetve az alacsony dimenziós és erősen korrelált mágneses és elektronrendszerek elsősorban elméleti vizsgálata.

Legfontosabb eredménye az úgynevezett renormálási csoport-módszer és skálázás újfajta megalapozásának sikere szilárdtestfizikai környezetben. Ezt a módszert alkalmazta alacsony dimenziós, illetve korrelált rendszerekre.

Több mint száz nemzetközi folyóiratban megjelent publikáció szerzője vagy társszerzője.

Családja

Nős, házasságából három leánygyermeke született.

Díjai, elismerései

• Bródy Imre-díj (1968)
• Állami Díj (1980) – Az elméleti szilárdtestfizika területén végzett kiemelkedő kutatásaiért. Megosztott díj Menyhárd Nórával és Zawadowski Alfréddal.
• Ipolyi Arnold-díj (2003)
• Széchenyi-díj (2011)
• Prima-díj (2023)

Főbb publikációi

• Skálázás és multiplikatív renormálás alkalmazása a szilárdtestfizikában (1977)
• The Fermi Gas Model of One-dimensional Conductors (Advances in Physics, 1979)
• Egydimenziós rendszerek a szilárdtestfizikában (1988)
• Térelméleti és statisztikus fizikai módszerek az erősen korrelált elektronrendszerek vizsgálatában (1994)
• A modern szilárdtestfizika alapjai I–III. (ELTE Eötvös Kiadó, 2002-2003)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1144–1145. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 992. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
• Önéletrajz a Mindentudás Egyeteme honlapján

• Erdély-portál
• Fizikaportál
• Kolozsvár-portál