From Wikipedia, the free encyclopedia
Szuj-zsen ( ) kultúrhérosz az ókori kínai mitológiában, akinek az emberiség a tűzgyújtás és tűzhasználat feltalálását köszönheti. A legendák historizálásával megalkotott hagyományos kínai történetírásban, néhány forrás szerint a Három fenség egyike.
Átírási segédlet | |
Szuj-zsen | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 燧人 |
Egyszerűsített kínai | 燧人 |
Mandarin pinjin | Suìrén |
Wade–Giles | Sui4-Jên2 |
Szuj-zsen ( ) nevének jelentését az ókori kínai kommentárok úgy magyarázzák, hogy a „dörzsöléssel tüzet előállító ember”, mert a szuj ( ) 燧 szó jelentése a tűzcsiholásra alkalmas fapálca és fadarab, zsen ( ) 人 pedig embert jelent.[1]
A kínai mitológia legfontosabb forrásainak számító korai írott források a tűz feltalálását a Sárga Császárnak, illetve Fu-hszi ( )nak tulajdonítják, de a későbbi szövegek szerint Szuj-zsen ( )é az érdem.[2]
A Han Fej-ce ( ) című filozófia mű, 49. fejezetében olvasható az emberi civilizáció kialakulásának egyik kínai koncepciója. Ezek szerint Szuj-zsen ( ) akkor bukkant fel, amikor kezdet kezdetén az emberek még állatbőrökbe burkolták testüket, a szállásaik pedig fákra épített fészkek voltak.
„A nép különböző gyümölcsökön, fűmagvakon és kagylókon élt, amelyek átható bűzt és rossz szagot árasztottak, s ártalmasak voltak a gyomornak. Sok ember ezektől betegséget kapott. Akkor azonban egy nagy bölcs támadt, aki egy fúró sodorgatásával tüzet csiholt, amellyel meg lehetett szüntetni az átható bűzöket. A nép pedig örvendezett neki, s királlyá tette őt az égalattiban, elnevezvén őt a Tűzcsiholók nemzetsége (Szu-zsen-si ( ) 燧人氏) fejének.” Tőkei Ferenc fordítása.[m 1][3]”
Sze-ma csen ( ) 司馬貞 (679-732), A történetíró feljegyzéseinek 8. századi kommentátora úgy tudta, hogy Szuj-zsen ( ) Fu-hszi ( ) ősatya közvetlen elődje volt.[4]
A középkori források Szuj-zsen ( ) négy segítőjét is megnevezik: Ming-ju ( ) 明由 („az okokat értő”), Pi-jü ( ) 必育 („a folyton tanító”), Cseng-po ( ) 成博 („széles ismeretekkel rendelkező”) és Jün-csiu ( ) 隕丘 („a ledöntött domb”), vagy más források szerint Jün-li ( ) 隕立 („a ledöntve is álló”). Tao Jüan-ming ( ) a Feljegyzések a tökéletes bölcsességűek és bölcsek seregéről (Csi seng hszian csün fu lu ( ) 《集聖賢群輔錄》) című írásában arról számol be, hogy Szuj-zsen ( ) az égből szállt alá, míg a segítői a föld alól bújtak elő.[5]
A 4. században élt Vang Csia ( ) 王嘉, a Feljegyzések az elfeledett eseményekről (Si-ji-csi ( ) 《拾遺記》) című írásában az olvasható, hogy létezik valahol egy Szujming ( ) nevű ország (Szujmingkuo ( ) 燧明国), ahol a hatalmas szuj ( )-fa nő, s amelynek ágai tízezer csing ( )re 頃 (666 666 km2) terjeszkednek. Ezt a fát egy madár kopogtatja a csőrével, s így csihol tüzet. Vang Csia ( ) szerint Szuj-zsen ( ) innen vette az ötletet, hogy egy faággal fúrva a fát maga is tüzet csiholjon.[6]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.