Szu–27
szovjet negyedik generációs vadászrepülőgép / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Szu–27 kéthajtóműves, negyedik generációs, nehéz elfogó vadászrepülőgép, melyet az 1980-as évek közepére fejlesztettek ki a Szovjetunióban Mihail Petrovics Szimonov vezetésével, az amerikai F–14, F–15, F–16 és F/A–18 repülőgépek ellen, a korábbi elfogóvadászok, elsősorban a MiG–25, a Jak–28 és a Szu–15 leváltására. A repülőgép kiemelkedő manőverező képessége, nagy hatótávolsága és erős fegyverzete miatt rendkívül sikeres, viszonylag magas ára ellenére a Szovjetunió összeomlása után is gyártásban maradt, nagy számban exportálják, Kína licencben gyártja.
Szu–27 | |
Korai gyártású (fekete orrú) Szu–27 | |
NATO-kód | Flanker Szu–34: Fullback |
Funkció | Többcélú harcászati vadászrepülőgép |
Gyártó | KNAAPO, Irkut Repülőgépgyár |
Tervező | Mihail Petrovics Szimonov |
Gyártási darabszám | 809 |
Ár | 35 millió USD |
Rendszeresítők | Orosz Légierő Kínai Légierő Kazah Légierő Ukrán Légierő Fehérorosz Légi- és Légvédelmi Erő Etióp Légierő Vietnámi Légierő Üzbegisztáni Légierő Angolai Légierő Eritreai Légierő Indonéz Légierő Venezuelai Légierő Indiai Légierő Maláj Királyi Légierő Algériai Légierő |
Személyzet | 1 vagy 2 fő |
Első felszállás | 1977. május 20. |
Szolgálatba állítás | 1984. december |
Méretek | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Hossz | 21,9 m |
Fesztáv | 14,7 m |
Magasság | 5,93 m |
Szárnyfelület | 62 m² |
Szárnykarcsúság | 2,76 |
Tömegadatok | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Szerkezeti tömeg | 16 380 kg |
Tömeg üzemanyaggal | 25 780 kg |
Max. felszállótömeg | 33 000 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 2 db Ljulka AL–31F utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
Tolóerő | 2×122,8 kN |
Repülési jellemzők | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Max. sebesség | 2,35 Mach nagy magasságon 1,05 Mach földközelben |
Hatótávolság | 3800 km |
Legnagyobb repülési magasság | 18 500 m |
Emelkedőképesség | 325 m/s |
Szárny felületi terhelése | 371 kg/m² |
Maximális túlterhelés | +9g |
Fegyverzet | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Beépített fegyverzet | 1 db 30 mm-es Grjazev-Sipunov GS–301 gépágyú |
Fegyverfelfüggesztő pontok | 10 |
Háromnézeti rajz | |
A Szu–27 háromnézeti rajza | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szu–27 témájú médiaállományokat. |
A jól sikerült repülőgépet folyamatosan továbbfejlesztik, és számos típusváltozatát fejlesztették ki. A repülőgép kétüléses gyakorlóváltozatából fejlesztették ki a Szu–30 vadászbombázót, ezt Kína és India licencben gyártja. A Szu–33 Oroszország egyetlen repülőgép-hordozóján, az Admiral Kuznyecovon szolgálatban álló tengerészeti vadászrepülőgép, a Szu–34 kétüléses vadászbombázó, a Szu–35 pedig a továbbfejlesztett együléses vadászbombázó elnevezése.