Szoloveckij-szigetek
szigetek Oroszországban, a Fehér-tengerben From Wikipedia, the free encyclopedia
szigetek Oroszországban, a Fehér-tengerben From Wikipedia, the free encyclopedia
A Szoloveckij-szigetek (oroszul Соловецкие острова [Szolá'véckije ásztrá'vá], röviden Szolovki) Északnyugat-Oroszországban, a Fehér-tenger nyugati részén helyezkedik el, összterülete 347 km². A 2010-es népszámláláskor 861 lakosa volt. Évszázadokig az itteni kolostor volt az északi területek legnagyobb ortodox egyházi központja, a szovjet időkben pedig itt hozták létre az első kényszermunka-táborokat.
Szoloveckij-szigetek | |
Közigazgatás | |
Ország | Oroszország |
Terület | Arhangelszki terület |
Járás | Szoloveckiji járás |
Székhely | Szoloveckij |
Legnagyobb település | Szoloveckij |
Népesség | |
Teljes népesség | 861 fő (2010) |
Szoloveckij népessége | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Fekvése | Fehér-tenger |
Szigetek száma | 6 |
Terület | 347 km² |
Legmagasabb pont | 107 m |
Világörökség-azonosító | 632 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 65° 01′, k. h. 35° 44′ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szoloveckij-szigetek témájú médiaállományokat. |
Szoloveckij-szigetcsoport | |
Világörökség | |
A kolostor egyik tornya 1915-ben | |
Adatok | |
Ország | Oroszország |
Világörökség-azonosító | 632 |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | IV |
Felvétel éve | 1992 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 65° 01′ 28″, k. h. 35° 42′ 38″ |
A szigetcsoport 6 szigetének kulturális és történelmi emlékeit 1992-ben felvették az UNESCO Világörökségi listájára.
A szigetcsoport közigazgatásilag az Arhangelszki területhez tartozik, és az Onyegai-öböl bejáratát uralja. Legközelebbi szárazföld az Onyega-félsziget 22 km-re délkeletre. A szigetek sík felszínét alacsony, alig 100 m magas dombok teszik változatossá, sok az erdő és a tó. Egyedül a Szoloveckij-szigeten több száz tó található, az idők folyamán közülük sokat csatornákkal kötöttek össze. Mivel az északi sarkkör viszonylag közel van, az éghajlat zord; hosszú és hideg a tél, alig 2,5 hónapig tart a nyár.
Az ortodox kolostor a legnagyobb szigeten, a Szoloveckij-sziget egyik szélvédett öblének partjára épült. Területét 8–11 m magas és 4–6 m széles kőfal veszi körül, melyet nagy kőtömbökből emeltek. 7 kapujával és 8 bástyájával együtt tíz éven át, 1584-1594 között készült. A 15. századi alapításkor még többnyire fából építkeztek, a kőből való jelentősebb építkezések a 16. század közepén kezdődtek. (Ugyanekkor létesítették a tavakat összekapcsoló első csatornákat is.)
Az egyházi jellegű építményeket gyakran fedett átjárókkal kötötték össze. Az építkezések fokozatosan a többi szigetre is kiterjedtek: szerzetesházak, remetelakok, kápolnák, valamint lakóépületek épültek a több száz főnyi lakosság: parasztok, kézműves mesterek, kisegítő személyzet részére.
A kolostort az 1430-as években alapították a (nagy) Szoloveckij-szigeten, és jelentősége gyorsan növekedett. A következő másfél évszázadban befolyását és birtokait fokozatosan kiterjesztette a Fehér-tenger és az ide ömlő folyók partjaira.
Hadászatilag is fontos erődítmény volt, a 16. század végén eredménytelenül próbálták elfoglalni svéd, majd litván csapatok. Az ortodox egyházszakadás idején (17. század közepe) az itteni szerzetesek az egyházi reformok ellen léptek fel, ellenállásukat csak 8 év alatt, a kivezényelt katonaság ostromával tudták megtörni (1668–1676). A nagy északi háborúban (1700–1721) és azt követően is állandó helyőrség állomásozott itt az ország határainak védelmére. A kolostor egyházi szerepének fontosságát mutatja, hogy 1765-ben a Szent Szinódus közvetlen irányítása alá került. Ebben az időben birtokai már a Fehér-tenger csaknem egész déli partvidékére kiterjedtek, és mintegy 5000 jobbágy fölött rendelkezett.
A kolostorban élénk kézműves- és kereskedelmi tevékenység folyt, így az nemcsak hitéleti és kulturális, hanem gazdasági központtá is vált. A tavakat összekötő csatornák kiépítése már a 16. században elkezdődött, a 17. század elején elkészült egy vízimalom. Később kikötőt és hajójavító dokkot létesítettek. A kolostorban ács, gyertyaöntő, bőrkikészítő, kerékgyártó, sófőző stb. mesterek dolgoztak, ötvösműhely, vasöntő és vasfeldolgozó manufaktúra működött. Híresek voltak kertjei, melyekben a mostoha időjárás ellenére több déli növényfajta is termést hozott. A falakon kívül kórház, sőt börtön épült, mivel a sziget a 16. század óta a száműzetések egyik helyszíne volt. A kolostornak gazdag könyvtára volt, és 1854-ben, amikor néhány angol hajó megtámadta a szigetet, a könyvek egy részét, köztük értékes kódexeket és ősnyomtatványokat Kazany városába menekítettek.
A szovjet hatalom a kolostorokat, így a Szoloveckij-kolostort is bezáratta. 1923-ban (1920-ban?) itt alakították ki a Szoloveckij különleges rendeltetésű tábort, mely a Gulag egyik legelső kényszermunka-táborának és sok más láger mintájának, előképének bizonyult. Javarészben politikai elítéltek, de gyakran ítélet nélkül „a rendszer ellenségei” kerültek ide, és sokuk élete itt is fejeződött be. A tábor 1939-ig állt fenn. 1974-ben a szigeten a régmúlt építészetét és történelmét bemutató múzeumot létesítettek. A tábor poklának világhírű megörökítése Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin A Gulag szigetvilág című regényfolyama.
1991-ben az épületegyüttes visszakerült az egyház tulajdonába, azóta újra ortodox kolostorként működik. A szovjet időszak alatt eltűnt, illetve lerombolt templomok, kápolnák helyén a szerzetesek emlékezésül kereszteket állítottak fel, eddig kb. 20 helyen. A szigetet évente hívők és turisták ezrei keresik fel, számuk folyamatosan emelkedik.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.