Szojuz 7K–T
második generációs Szojuz űrhajó / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Szojuz 7K–T (GRAU-kódja: 11F615A8) a szovjet Szojuz űrhajók második generációja, mely alkalmas volt a Szaljut űrállomások kiszolgálására. 1973-tól 1981-ig alkalmazták. A típus első repülése személyzettel a Szojuz–12, az utolsó a Szojuz–40 volt. Ez a típus váltotta fel a két alkalommal repült Szojuz 7K–OKSZ-t.
Nem tévesztendő össze a következővel: Szojuz T. |
Gyors adatok
Szojuz 7K–T | |
A Szojuz 7K–T jellegrajza (nepelemtáblák nélküli változat) | |
Általános adatok | |
Ország | Szovjetunió |
Rendeltetés | Személyzet szállítása űrállomásokhoz |
Első repülés | 1973. szeptember 27. |
Utolsó repülés | 1981. május 22. |
Küldetések száma | 30 db |
Űrhajósok | 2 fő |
Műszaki adatok | |
Hordozórakéta | Szojuz, Szojuz–U |
Hossz | 7,95 m |
Átmérő | 2,72 m |
Hasznos térfogat | 9 m³ |
Össztömeg | 6,790 t |
Élettartam | önállóan 3 nap, űrállomáshoz kapcsolódva 60 nap |
Bezárás