Szila
a cetek (Cetacea) egyik alrendjének a táplálkozáshoz szükséges szűrőberendezése / From Wikipedia, the free encyclopedia
A szila a sziláscetek (Mysticeti) táplálkozáshoz szükséges szűrőberendezése, az állatok felső állkapcsából lelógó szarulemezek csoportja. A szilák két párhuzamos sorban helyezkednek el. Végük bolyhos és fésűszerűen néz ki. A szila nem csontos képződmény, hanem szaruból áll, amelyből a haj, köröm, szarv stb. is. A szila nem merev, hanem rugalmas.
![Thumb image](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/19/Baleen.jpg/260px-Baleen.jpg)
A sziláscetek (Mysticeti) alrendjének a neve is ettől a képződménytől származik. Néhány csoportjukban a fogak helyett szilák alakultak ki, amellyel kihasználja a tengerekben levő bőséges planktonikus táplálékot. A bálnák, a szilák segítségével, kiszűrik a tengerből a nekik megfelelő táplálékot.
![Thumb image](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c5/Walmuseum_H%C3%BAsav%C3%ADk_-_Buckelwal_Barten.jpg/640px-Walmuseum_H%C3%BAsav%C3%ADk_-_Buckelwal_Barten.jpg)
Fajtól függően a szila különböző nagyságú lehet. Mérete 50-350 centiméter között lehet, tömege elérheti a 90 kilogrammot is. A szila végén levő elágazásokat „szila hajnak” nevezik. Ezek a tőkebálna (Balaenoptera borealis) esetében elmeszesedtek, így az állat szilái a többi fajtól eltérően keményebbek (Fudge et al. 2009; Szewciw et al. 2010). A szilák töve vastagabb, mint a vége.
Jelenleg 15 állatfaj rendelkezik szilával.