Szikora György (Eger, 1788. – 1862.) magyar képíró, festő, aranyozó.
Életpályája
Serdülőkorában, 1806-ban apja novíciusnak adta be a minoritákhoz, de ő még a próbaidő letelte előtt kilépett a rendből. Apjától kitanulta a mesterséget. Makóra került, ahol a katolikus fiúiskolában tanított 1813–1818, valamint 1820–1829 között. Miután többszöri fizetés rendezési kérelmét a város elöljárósága megsokallta, sértett emberként átmenetileg Szegedre költözött.
Családja
Édesapja, idősebb Szikora György (1751–1806) egri céhbeli festő és aranyozó volt.
Munkásága
Festett szobákat, templomokat, templomzászlókat és képeket egyaránt. Táblaképeket is festett. 1838-ban őt bízták meg Szeged nagy szülöttje, Kőszeghy László (1745–1828) püspök arcképének megfestésével. 1840-ben a kevermesi hívek rendelésére 14 stációs képet készített. 1850-ben a csanádpalotai katolikus templom főoltárképét festette meg.
Emlékezete
Emlékét őrizte, hogy a makói Barcsay utcát, ahol lakott (Barcsay u. 5.) a makóiak előbb Piktor (1837–1851), majd Kávária kereszt és Sóház utca (1851–1880) majd Képíró utcának (1880–1900) nevezték el.[1]
Főbb munkái
- A makói Vármegyeháza belső tereinek festése (1837)
- Kőszeghy László arcképe (1838)
- Kevermes 14 stációképe (1840)
- Nepomuki Szent János főoltárkép, Csanádpalota (1850)
- Templomfestés a makói püspöki rezidenciában, Orosházán, Bánfalván, Békéssámsonon és Békéscsabán
Jegyzetek
Források
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
