![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/7e/Japan_natural_location_map_with_side_map_of_the_Ryukyu_Islands.jpg/640px-Japan_natural_location_map_with_side_map_of_the_Ryukyu_Islands.jpg&w=640&q=50)
Szeto-beltenger
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Szeto-beltenger (瀬戸内海 Szeto Naikai, a japán közbeszédben gyakran csak Beltenger, partvidékével együtt megnevezve Szetoucsi) az a víztömeg, amely Japán négy nagy szigetéből hármat, Honsút, Sikokut és Kjúsút elválasztja. A beltenger vízi útként is szolgál, amely összeköti a Csendes-óceánt a Japán-tengerrel. Összekapcsolódik az Oszakai-öböllel, ezzel biztosítva a tengeri szállítási kapcsolatot a Kanszai régió ipari központjaiba, beleértve Oszakát és Kóbét. Fő szállítási útvonal volt Kanszaj és Kjúsú között a Szanjó Fővonal (山陽本線 Szanjó-honszen) megépülése előtt.
![]() | Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek. |
Szeto-beltenger (瀬戸内海, Szeto naikai) | |
![]() | |
Országok | ![]() |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szeto-beltenger témájú médiaállományokat. |
Mind a Jamagucsi, Hirosima, Okajama, Hjógo, Oszaka, Vakajama, Kagava, Ehime, Tokusima, Fukuoka és Óita prefektúráknak vannak tengerparti részei a beltengeren.
A Szetoucsi-régió mérsékelt éghajlatáról ismert, egész évben stabil hőmérsékletével és viszonylag kevés csapadékszintjével. Híres még az egyes fitoplanktoncsoportok által okozott időszakos „vörös árapály”-airól (赤潮, akasio), amelyek nagy számú hal pusztulását eredményezik.
Az 1980-as évek óta a tenger északi és déli partjait a Honsú–Sikoku-híd-projekt három útja köti össze, beleértve a Nagy Szeto-hidat (瀬戸大橋, Szeto óhasi), amelyen megengedett mind a vasúti, mind az autóforgalom.