Szeto-beltenger
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Szeto-beltenger (瀬戸内海 Szeto Naikai, a japán közbeszédben gyakran csak Beltenger, partvidékével együtt megnevezve Szetoucsi) az a víztömeg, amely Japán négy nagy szigetéből hármat, Honsút, Sikokut és Kjúsút elválasztja. A beltenger vízi útként is szolgál, amely összeköti a Csendes-óceánt a Japán-tengerrel. Összekapcsolódik az Oszakai-öböllel, ezzel biztosítva a tengeri szállítási kapcsolatot a Kanszai régió ipari központjaiba, beleértve Oszakát és Kóbét. Fő szállítási útvonal volt Kanszaj és Kjúsú között a Szanjó Fővonal (山陽本線 Szanjó-honszen) megépülése előtt.
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek. |
Szeto-beltenger (瀬戸内海, Szeto naikai) | |
Országok | Japán |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 34° 10′, k. h. 133° 20′34.166666666667, 133.33333333333 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeto-beltenger témájú médiaállományokat. |
Mind a Jamagucsi, Hirosima, Okajama, Hjógo, Oszaka, Vakajama, Kagava, Ehime, Tokusima, Fukuoka és Óita prefektúráknak vannak tengerparti részei a beltengeren.
A Szetoucsi-régió mérsékelt éghajlatáról ismert, egész évben stabil hőmérsékletével és viszonylag kevés csapadékszintjével. Híres még az egyes fitoplanktoncsoportok által okozott időszakos „vörös árapály”-airól (赤潮, akasio), amelyek nagy számú hal pusztulását eredményezik.
Az 1980-as évek óta a tenger északi és déli partjait a Honsú–Sikoku-híd-projekt három útja köti össze, beleértve a Nagy Szeto-hidat (瀬戸大橋, Szeto óhasi), amelyen megengedett mind a vasúti, mind az autóforgalom.