Szerkesztő:Sulegabo/Gabriele D'Annunzio
From Wikipedia, the free encyclopedia
Gabriele D’Annunzio, (olykor d’Annunzio írásmóddal[2]) (Pescara, 1863. március 12. – Gardone Riviera[3], 1938. március 1.) olasz író, költő, drámaíró, újságíró és első világháborús katona, Montenevoso hercege. Kiemelkedő helyet foglalt el az olasz irodalomban 1889 és 1910 között, majd a politikai életben, 1914 és 1924 között. Gyakran illették az Il Vate (A Költő, A Vátesz)[4] illetve az Il Profeta (A Próféta) jelzővel.
Gabriele D’Annunzio | |
Élete | |
Született | 1863. március 12. Pescara Olaszország |
Elhunyt | 1938. március 1. (74 évesen) Gardone Riviera Olaszország |
Nemzetiség | olasz |
Szülei | Francesco Paolo Rapagnetta d’Annunzio Luisa De Benedictis[1] |
Házastársa | Maria Hardouin di Gallese |
Gyermekei | Mario Gabriellino Veniero |
Pályafutása | |
Irodalmi irányzat | szimbolizmus |
Hatottak rá | Nietzsche · Huysmans · Gautier · Verga · Carducci · Dante · Petrarca · Swinburne |
Hatása | Ungaretti · Mussolini · Nazor · Macedonski · De Nerée · Gozzano · Misima · Visconti |
D’Annunziót irodalmi művei alapján a dekadens irányzathoz sorolták, amely közel állt a francia szimbolizmushoz illetve az angol esztéticizmushoz. Ezek a művek szakítást jelentettek a korábbi romantika naturalizmusával, érzékiek és misztikusak voltak. Pályája Friedrich Nietzsche hatása alatt indult, és ez egyaránt tetten érhető irodalmi és későbbi politikai munkásságában. Szerelmi afférjai (köztük Eleonora Duse olasz színésznőhöz és Luisa Casati márkinőhöz fűződő viszonya) nagy nyilvánosságot kaptak.
Az első világháború alatt D’Annunzio megítélése az irodalmi szereplőből átfordult a háborús nemzeti hősbe. Az olasz hadsereg elit Arditi rohamcsapataiban szolgált és olyan akciókban vett részt, mint a repülés Bécs fölött. Az 1919-es párizsi békekonferencia olasz nacionalista ellenreakciójaként Fiuméban megalapította a rövid életű Carnarói Olasz Régensállamot (Reggenza Italiana del Carnaro, önmagát nevezve Ducének. Az alkotmányban a zenét tették az állam alapjává, melynek berendezkedése alapvetően korporatív volt.[5] A követett eszmék és filozófiák hatással voltak az olasz fasizmusra és Benito Mussolini stílusára is.