Szerkesztő:Phurtoo/Kanócos lakat és kanócos fegyver
From Wikipedia, the free encyclopedia
A kanócos fegyver a (kanócos lakattal) az első olyan szerkezet a kézi lőfegyverek fejlesztésében, ami jelentősen megkönnyítette a fegyver elsütését. A legkorábbi egyszerű lakatoknál egy fémlemezre egy közepénél tengelyre rögzített S-alakra hajlított fémkart az egyik végén a parázsló kanóccal a gyúlyukba, vagy a serpenyőbe lehetett billenteni a kar másik felének meghúzásával. A lőfegyvereket addig (mint a kézi ágyút, szakállas puskát) egy kézben tartott parázsló kanóccal, izzó vaspálcával, égő fával (vagy ezekkel egyenértékű más eszközzel) kellett elsütni úgy, hogy ezt a gyúlyuk előtti mélyedésbe, később a serpenyőbe öntött felporzó lőporhoz kellett érinteni pont abban a pillanatban, amikor a katonának a célra kellett volna összpontosítania; ezért sok esetekben egy másik katona tartotta oda az égő kanócot, miközben az első biztosan tartotta a fegyvert. A kanócos lakattal a tüzelést egyszerűbben, megbízhatóbban adhatta le egyetlen katona; a fegyvert mindkét kezével biztosan tarthatta és a szemével a célt követhette. A kanócos lakatok megjelenése lehetőve tette a fegyver biztos vállhoz tartását és a fából készült tus archoz szorítását, így a lövés pontosabb lett. A kanócos lakatszerkezetű fegyverek egyszerűségük, olcsóságuk és megbízhatóságuk miatt a legelterjedtebb, a legtovább gyártott és használt lőfegyverek a világon. A kanócos puskát „füstös moskotér"-nak, a kanócot „tüzes madzag"-nak, vagy „apró csollong"-nak hívták a korabeli magyar nyelvben.
![Thumb image](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/76/PS8004046.jpg/640px-PS8004046.jpg)