Véres szombat (Bloody Saturday) néven vált ismertté az a felvétel, melyet H. S. Wong kínai fotóriporter készített egy sebesült, síró kisgyermekről a második kínai–japán háború idején, 1937. augusztusában a Sanghaj Déli pályaudvart ért bombatámadást követően. A fénykép Japán Kína elleni erőszakos fellépésének jelképévé vált.
 |
Cikképítési terület! |
A második kínai–japán háború egyik ütközete a sanghaji csata volt. A Japán Császári Hadsereg városban állomásozó csapatait 1937. augusztus 13-án támadták meg a kínai csapatok. A Japán Császári Hadseregnek mintegy 200 000 katonát, hadihajókat és a légierőt kellett mozgósítania, hogy a várost ellentámadással bevegyék. A harc három hónapig húzódott, és a veszteségek messze meghaladták az eredetileg tervezettet. A csata egyik súlyos incidense augusztus 28-án történt, amikor a Japán Császári Hadsereg repülőgépei ártatlan civileket bombázott le a város egyik vasútállomásán.
Több újságíró is értesült arról, hogy a Japán csapatok augusztus 28-án támadást terveznek indítani a város ellen. A riporterek és fotósok a megadott időpont, délután két óra előtt a Butterfield & Swire épület tetején gyülekeztek, hogy lefotózhassák a támadást. A megadott időpontban azonban nem történt semmi. Az újságírók egy órányi hiábavaló várakozás után összecsomagoltak és elmentek. Csak páran maradtak a helyszínen, köztük Wong, aki a Hearst Metrotone News tudósítójaként dolgozott. Négy órakor repülőgépek zaja töltötte be az eget és 16 bombázó jelent meg, melyek néhány kör megtétele után megkezdték a bombatámadást. A támadás célpontja a Déli pályaudvar volt, ahol mintegy 1800 vonatra váró ember, többségében nő és gyerek tartózkodott. A támadás áldozatainak számát 200–300 főre becsülik.
Wong autójával azonnal a támadás helyszínére hajtott és kamerájával filmezni kezdett. Amikor kamerájából kifogyott a film a nála lévő Leica fényképezőgépével dolgozott tovább. „Szörnyű látvány volt. Halottak és sebesültek feküdtek végig a síneken és a peronon. Végtagok hevertek mindenütt. Csak a munkám segített abban, hogy elfelejtsem mindazt amit láttam. Megálltam, hogy újratöltsem a kamerát. Azt vettem észre, hogy a cipőm vérben ázik. Keresztül mentem a síneken, és hosszú snitteket készítettem a lángoló híddal a háttérben. Akkor megláttam egy férfit, aki felvett egy gyermeket a sínekről, hogy a peronra helyezze. Visszament egy másik súlyosan sérült gyermekért. Az anya a síneken feküdt holtan. Lefilmeztem a tragédiát. Hallottam a visszatérő gépek hangját. Gyorsan ellőttem a maradék filmet a gyermekre. Odarohantam a gyermekhez, hogy biztonságba helyezzem, de az apja már visszaért. A bombázók elrepültek. Nem dobtak le bombát.” – emlékezett vissza Wong.
Wong a filmet és a képeket Amerikába küldte. A filmfelvételt 1937. szeptemberében kezdték vetíteni a mozikban a filmek előtti filmhíradóban. A képsorokat később Frank Capra is felhasználta 1944-es Battle of China című propagandafilmjében. A fotók először a Hearst Corporation újságaiban jelentek meg. Wong híressé vált felvételét a LIFE magazin 1937. október 4-én egy teljes oldalon közölte le. „136 millió ember látta ezt a képet a Sanghaj Déli pályaudvarról” – szólt a cikk címe. A fotót később a magazin olvasói az év fotójának választották. A cikkben egy másik – ismeretlen fotós által készített – fotót is közzétettek, melyen a kisgyermek már egy hordágyon fekszik. Egy orvos térdel mellette, hogy levágja a ruhát a sérült kezéről. A kisgyermek további sorsa azonban ismeretlen: nem tudni, hogy mi lett vele, életben maradt-e vagy sem. Arra sem derült fény, hogy fiú volt-e vagy lány.
A felvétel – mely Kínai gyermek és Véres szombat címmel is ismert – megjelenését követően nagy nemzetközi visszhangot kapott: egyaránt vitatták és bírálták a képet. A síró gyermek fotója Japán Kína elleni agressziójának jelképévé vált. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország a fénykép hatására tiltakozott az ellen, hogy a japán hadsereg városokat bombázzon. Nem akarták, hogy ártatlan civilek essenek áldozatul a harcoknak.
A Look magazin 1937. december 21-én megjelent számában Wong egy másik felvételét is közzétették: ezen a képen a síró gyermek mellett egy férfi és egy másik, öt év körüli gyermek látható. A férfi személyazonosságát nem sikerült kideríteni. Többen azt feltételezték, hogy a férfi Wong asszisztense, Tagucsi, aki a gyermeket állította be, hogy Wong minél hatásosabb felvételeket készíthessen. Mások szerint egy mentőmunkás lehetett, aki a fotósnak segédkezett. Wong ezzel szemben a gyermek apjaként írta le a férfit, aki a támadás után jött, hogy kimenekítse a gyermekét az esetleges újabb bombázás elől.
A Japán Birodalom a kép miatt vérdíjat tűzött Wong fejére. A felvétel hamisítványnak tartották és csak a kínai propaganda hatásos eszközeként tekintettek rá. Nem tagadják a támadás tényét, de a szerintük hamis fénykép téves benyomást kelt a történtekről.
A fényképpel kapcsolatos viták a mai napig nem zárultak le. A Tokiói Egyetem professzora Fudzsióka Nobakacu egy 1999-ben megjelent tanulmányában azt írta, hogy a felvétel beállított és manipulált. Nobakacu úgy véli, hogy a fehér kalapos férfi segédkezett Wongnak a fotózásban, hogy a kép minél drámaibb legyen. A professzor szerint ráadásul a fotóhoz utólag füstöt is adtak. Ezzel szemben a China Press munkatársa, Malcolm Rosholt elmondása szerint Wong megérkezésekor is füst terjengett az állomáson. Érdekes, hogy Nobakacu tanulmányában nem említi meg azt a szintén a LIFE magazinban megjelent felvételt, melyen a gyermeket elsősegélyben részesítik.
Wong fotóját a LIFE magazin 2003-ban beválasztotta azon 100 fénykép közé, melyek megváltoztatták a világot.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Bloody Saturday (photograph) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Saghaji gyermek (magyar nyelven). Fotó-történet blog, 2012. szeptember 21. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
- (1937. október 4.) „The Camera Overseas: 136,000,000 People See This Picture of Shanghai's South Station"” (angol nyelven). LIFE 3 (14), 102–103. o. ISSN 0024-3019.
- Faber, John (1960). Great moments in news photography: from the historical files of the National Press Photographers Association. T. Nelson. p. 74.
- Faber, John (1978). Great news photos and the stories behind them (2 ed.). Courier Dover Publications. pp. 74–75. ISBN 0-486-23667-6.
- Cameron, Mrs. Richard; Malcolm Rosholt (January 21, 1972). "Letters to the Editors: The Child". Life (Time, Inc.) 72 (2): 27. ISSN 0024-3019.
- Goldberg, Vicki (1991). The power of photography: how photographs changed our lives. Abbeville Press. p. 243. ISBN 1-55859-039-0.
- Dower, John W. (2010). Cultures of War: Pearl Harbor / Hiroshima / 9-11 / Iraq. W. W. Norton & Company. pp. 158–159. ISBN 0-393-06150-7.
- French, Paul (2009). Through the looking glass: China's foreign journalists from opium wars to Mao. Hong Kong University Press. p. 192. ISBN 962-209-982-3.
- Low, Morris (2003). "The Japanese Colonial Eye: Science, Exploration, and Empire". In Christopher Pinney, Nicolas Peterson. Photography's other histories. Duke University Press. pp. 117. ISBN 0-8223-3113-6.
- Nobukatsu, Fujioka; Higashinakano, Shūdō (1999). "Manipulation of Documentary Photos in China: Fanning Flames of Hate in the USA". Exploding the Myth:The Problem of Photographic "Evidence" (Photos from The Rape of Nanking). Association for Advancement of Unbiased View of History. Retrieved January 18, 2011.
- Morris-Suzuki, Tessa (2005). The past within us: media, memory, history. Nissan Institute-Routledge Japanese studies. Verso. pp. 72–75. ISBN 1-85984-513-4.
- Cameron, Mrs. Richard; Malcolm Rosholt (January 21, 1972). "Letters to the Editors: The Child". Life (Time, Inc.) 72 (2): 27. ISSN 0024-3019.
- szerk.: Robert Sullivan: 100 Photographs That Changed the World (angol nyelven). LIFE (2003). ISBN 978-1931933841
- Fu Jing-hui: An Introduction of Chinese and Foreign History of War, 2003, 109 - 111. old.
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
