Szerkesztő:Szalakóta/Jézus alakja a festészetben
From Wikipedia, the free encyclopedia
A kereszténység mintegy 2 milliárd követőjével a legelterjedtebb világvallás. A keresztény emberek és művészek kultúrtevékenysége szellemi értékmegvalósító tevékenység volt évszázadokon keresztül. Jézus alakja a művészetekben kiemelkedő művek sokaságának megalkotásához adott ihletet. Jézus Krisztus szenvedéstörténetének eseményeit számtalan híres alkotó megmintázta és mindig kimagasló művészeti alkotások létrehozására ösztönöztek az idők során, a különböző művészeti ágakban. Jézus parancsa „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden népnek és nemzetnek!” – a kereszténység egyetemesség-igényét fejezte ki. Az emberi kultúra múltját, jelenét, de jövőjét is alapvetően befolyásolja Jézus Krisztus alakja.
Jézus valóságos külsejéről az apostolok és az evangéliumoki nem beszélnek, és más forrásból sem maradt fönn adat. Az egyházatyák a 2. századtól kezdődően jelentkező utalásai már teológiai jellegűek. A legkorábbi, 3. századi ábrázolások Dura Europoszban, valamint a római katakombákban és szarkofágokon láthatóak, amelyeken Jézust rövid, göndörhajú ifjúként ábrázolták. Később Rómában a megdicsőült Krisztust már szakállas férfiként ábrázolták.[1]
A keresztény Szentírás sajátossága, hogy az Ószövetség első parancsolata alapján szigorúan megtiltotta minden „szent”, azaz Isten minden tárgyi és alakos ábrázolását az iszlámhoz hasonlóan. Ezt a parancsot kezdetben átvette a kereszténységség is. Mivel azonban a megtestesülés titka által Isten Fia Jézus, a valóságos ember láthatóvá tette magát, ez fölbátorította a korai egyházat arra, hogy a művészi tehetséget, amit az ember a művészi képességeiben kapott Istentől azt kamatoztassa a liturgikus és a hitélet adott keretei között is. [2]