Szerkesztő:Perihelion/Proba

Fordítás hiányzik: Possible water ocean

Enc (OK):

• 5.5
• 5.6

A két komponens a Földről szabad szemmel nem elkülöníthető, de egy 5 cm-es távcsőn keresztül vizsgálva csillagaira bomlik.

---

Művészi koncepció a kész távcsőrendszerről

AZ ALMA egyik antennája

Az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array egy 50 darab, egyenként 12 m átmérőjű mozgatható antennából álló, interferométer elven működő távcső-rendszer, mely a milliméter illetve szubmilliméter hullámhosszúságú sugárzást érzékeli. A rendszer több nemzetközi obszervatórium és kutatóintézet közös projektje, melyet a chilei Atacama-sivatagban, 5000 m magasságban alakítanak ki.

Az építéséről 2003. novemberében döntöttek, a teljes rendszer azonban csak 2011-ben kerül átadásra. Az távcsőrendszer célja a földi atmoszféra által – a látható fényen és a rádióhullámokon kívül – áteresztett, a milliméter hullámhossztartományba eső sugárzás jobb vizsgálata. A kiépítés végére az ALMA egyike lesz a legnagyobb és legdrágább földi teleszkópoknak. Az obszervatórium számára kijelölt helyen, Atacama Pathfinder Experiment keretében már 2005.-ben megkezdte a munkáját az ALMA rendszer egyik enyhén módosított távcsőve, az APEX.

---

Légkör

Az M8 illetve L0 színképtípusok között található objektumok egy része vörös törpe, míg másik része forró barna törpe. Ez utóbbi égitestek effektív felszíni hőmérséklete 2200 és 1400 K között van, mely hőmérséklet-tartomány már annyira alacsony, hogy lehetővé teszi molekulák kialakulását, mint pl. a titánium-oxid és egyéb fémoxidok. 1400 K alatti hőmérsékleten, a T törpék tartományában a metán sávja válik határozottá a színképben. E molekulák okozta vonalak egyértelműen kimutathatók a színképben. Az L törpéknél alacsonyabb hőmérsékleten alkálifémek vonalai jelennek meg. Mivel az infravörös fényességmérések több esetben egy adott barna törpénél a forgással nem összeegyeztethető ingadozásokat mutatnak, így arra lehet következtetni, hogy felszínük áteresztése e hullámhosszokon nem homogén, ez pedig a Jupiternél megfigyelhető felhőzetre utal.

---

Szerepük a csillagok fejlődésében

A szupernóva robbanás maradványát egy kompakt objektum és egy anyagból álló, gyorsan táguló hullámfront képezi. Ez az anyagfelhő a megközelítően két évszázadig tartó tágulás alatt a csillagközi teret „kisöpri”. A következő 10.000 év folyamán az anyagfelhő adiabatikus tágulás során lassan lehűl és anyaga keveredik a csillagközi anyagokkal. ^[1] Az Ősrobbanásban keletkezett a hidrogén, hélium és a lítium, míg az ennél nehezebb elemeket csillagok és szupernóvák hozzák létre.

Az ilyen módon keletkezett elemek gazdagítják a molekuláris felhőket, melyekben a csillagok kialakulnak. ^[2] Ennek következtében a csillagok minden generációja különbözik a többitől, kezdve a korai univerzum csak hidrogénből és héliumból álló III. populációs csillagaitól, egészen a több fémet tartalmazó I. és II. populációs csillagokig. A szupernóva-robbanás a legfontosabb mechanizmus a csillagokban a nukleáris fúzió során keletkezett nehéz elemek űrben történő elosztására. A csillagok elemösszetétele jelentősen befolyásolja élettartamukat és feltehetően hatással van a bolygók kialakulásának valószínűségére. A táguló szupernóva-maradvány felhője mozgási energiájával elősegítheti a környező molekuláris felhőkben a csillagképződést, a felhő tömörítésével.^[3] A rövid élettartamú radioaktív izotópok bomlási maradványainak vizsgálatával kimutatható, hogy egy közeli szupernóva-robbanás befolyásolta a Naprendszer összetételét, és akár csillagképződési folyamatot is beindíthatott. ^[4] A szupernóvában keletkezett elemek tették végleg lehetővé a Földön az élethez szükséges kémiai konfiguráció kialakulását.

^[5]

^[6]

A két kis hold felfedezése váratlan volt, mivel addig egyetlen Neptunuszon túli égitestet sem figyeltek meg több mint egy hold kísérővel. Egy hónappal felfedezésük után a 2003 EL₆₁-nél is találtak egy második holdat. ^[7][8] E felfedezés megerősítette azt, hogy mivel a Plútó-Charon rendszer bizonyos szempontok alapján kettős törpebolygónak is felfogható, így a Nix és a Hydra létezése bizonyítéknak tekinthető arra, hogy holdak egy kettős rendszerben is keringhetnek stabil pályán.

^[9]

---

proba^[10]

1. Introduction to Supernova Remnants. High Energy Astrophysics Science Archive Research Center, NASA (HEASARC), 2006. szeptember 7.
2. Kulyk, Christine L.: Explosive Debate: Supernova Dust Lost and Found. space.com, 2006. június 19.
3. J. Krebs, W. Hillebrandt (1983). „The interaction of supernova shockfronts and nearby interstellar clouds”. Astronomy and Astrophysics 128 (2), 411–419. o.
4. Taylor, G. Jeffrey: Triggering the Formation of the Solar System. Planetary Science Research, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2006. október 20.)
5. Székely, Péter: Névadó a Plútónál. Hirek.Csillagaszat.hu, 2006. június 23.
6. Jet Propulsion Laboratory: Cassini Finds Enceladus Tiger Stripes are Really Cubs
7. M. E. Brown, A. H. Bouchez, D. L. Rabinowitz, R. Sari, C. A. Trujillo, M. A. van Dam, R. Campbell, J. Chin, S. Hartman, E. Johansson, R. Lafon, D. LeMignant, P. Stomski, D. Summers, P. L. Wizinowich Keck Observatory laser guide star adaptive optics discovery and characterization of a satellite to large Kuiper belt object 2003 EL61, The Astrophysical Journal Letters, 632, L45 (October 2005) A teljes tanulmány
8. Kereszturi, Ákos: Újabb extrém égitest a Plútón túl, 2006. május 4. (Hozzáférés: 2007. november 18.)
9. S. Kulkarni (Caltech); D.Golimowski (JHU): Cassini Astronomers Announce First Clear Evidence of a Brown Dwarf. HubbleSite.org NewsCenter, 1995. november 29. (Hozzáférés: 2007. november 21.)
10. Ep. 2: In Search of Other Worlds. High Energy Astrophysics Science Archive Research Center, NASA (HEASARC), 2006. szeptember 7.