Ez az én „fordítási homokozóm” (angolul jobban hangzik). Aki még nem jött volna rá ez arra való, hogy a félbe lévő fordításaim itt tároljam. Köszönöm a figyelmet.
|case: Bellini=Szerkesztő:Máté/Translation sandbox/Bellini |case: Donizetti=Szerkesztő:Máté/Translation sandbox/Donizetti
|case: Massenet=Szerkesztő:Máté/Translation sandbox/Massenet
|case: Puccini=Szerkesztő:Máté/Translation sandbox/Puccini |case: Rossini=Szerkesztő:Máté/Translation sandbox/Rossini
|case: Verdi=Szerkesztő:Máté/Translation sandbox/Verdi |case: Wagner=Szerkesztő:Máté/Translation sandbox/Wagner |case: Webber=Szerkesztő:Máté/Translation sandbox/Webber
Az ókori Róma tündöklése és bukása (Ancient Rome) | |
Műfaj | történelmi dráma / dokumentum |
Író | Nick Murphy James Wood Jeremy Hylton Davies Christopher Spencer Andrew Grieve Colin Heber-Percy Lyall B. Watson |
Rendező | Nick Murphy Nick Green Christopher Spencer Andrew Grieve Tim Dunn Arif Nurmohamed |
Főszereplő | Peter Firth Tom Bell Geraldine James Sean Pertwee David Threlfall David Warner James D'Arcy Michael Sheen |
Narrátor | Alisdair Simpson Bács Ferenc |
Zeneszerző | Samuel Sim Ty Unwin stb. |
Ország | Egyesült Királyság |
Nyelv | angol + magyar szinkron |
Epizódok | 6 |
Gyártás | |
Vezető producer | Matthew Barrett |
Producer | Mark Hedgecoe |
Részenkénti játékidő | 298 perc[1] (kb. 6x50 perc) |
Gyártó | BBC |
Forgalmazó | BBC Mirax |
Sugárzás | |
Eredeti adó | BBC One |
Eredeti sugárzás | 2006. szeptember 21. – október 26. |
Kronológia | |
Kapcsolódó műsor | Heroes and Villains |
További információk | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az ókori Róma tündöklése és bukása (angolul: Ancient Rome: The Rise and Fall of an Empire vagy Battle for Rome) egy 2006-os hat részes BBC történelmi dokumentumfilm és drámasorozat. Mindegyik epizód az ókori Róma történelmének egy-egy sorsfordító eseményét mutatja be. Magyarországon 2008. november 11-én jelent meg (DVD formátumban) a Mirax gondozásában[2].
==Gyártás== A sorozat producere, Mark Hedgecoe saját állítása szerint a sorozat elkészítését válasznak számta azokra a filmekre, melyek ezt megelőzően, hajlamosak voltak figyelmen kívül hagyni a valós történelmet, és úgy döntöttek, hogy fikcióvá teszik a történeteket.[3]
A sorozat a ZDF-fel és a Discovery Channellel együttműködve készült el.
BBC History árukapcsolással a sorozattal együtt terjesztette az internet alapú CDX játékot.[4]
==Fogadtatás==
A történelmiregény-író, Lindsey Davis a The Times című újságban arra mutatott rá, hogy „az epizódokat más-más stáb készítette,” és „ez meg is látszik”. Állítása szerint a 3. és 4. rész jobban működik, mint az 1. 2. és 5., és bár az utolsó epizódot még nem látta, meg kívánta nézni. Azt írta: „ennél korrektebben nem fogalmazhatok.” Dicsérte a producereket, akik „elkerülték a történészinterjúkból álló dokumentumfilmek stílusát, bár eredeti irodalmat és a modern történelemtudomány vívmányait használták”. Ugyanakkor kritizálta a sorozatot, mert „ha már egyszer megtöltik csata- és tömegjelenetekkel, az önálló egyórás dráma receptje nem nyújt elég rálátást a témára,” valamint mert, „nem látunk elég nőt ebben a sorozatban.” Úgy összegezte: „ez egy kellemes anyag,” és „a filmezés jó, a dialógusok valósnak tetszenek, a díszlet működik, a csatajelenetek sokaknak jelentenek majd örömet,” de negatívumnak tartja, hogy a részeket nem időrendben sugározták as, „ha megrekednek excentrikus műsorterveiknél, teljesen belezavarodunk”. Véleménye szerint „ez Eric Morecambe-elvű történelem: minden pillanat — de nem feltétlenül a megfelelő sorrendben!”[3]
Nancy Banks-Smith a The Guardian című lapban az első epizódról írta, hogy Michael Sheen „tornádószerű”, „kissé felkavaró” tiszteletjátéka volt, mint Nero. Véleménye szerint „tudatküszöb alatt Tony Blairre emlékeztetett.” Azonban kritikusan fogadta a dokumetumfilm és a dráma keresztezését: „forró dráma húsként két egyszerű szelet narráció közt,” amit ahhoz hasonlított, „amikor egy színdarabot olyannal nézünk, aki ragaszkodik ahhoz, hogy minden egyértelmű részletet megmagyarázzon”. Hozzátette, hogy „az volt az érzésem, hogy a narrátor nem is hozzám beszél.”[5] A második rész Caesarjáról azon a véleményen volt, hogy „a történészek felvették télire a kesztyűjüket,” arra utalva, hogy „olyan lelkiismeretesen unalmas volt, hogy a tömegeket mindig kielégítő Nerót kellett előbb bemutatni.”[6]
Sam Wollaston ugyan ebben a rovatban a harmadik epizódot a BBC/HBO koprodukciós Róma című sorozattal hasonlította össze alapul véve, hogy ez a sorozat „válaszként jött létre a történészi morgolódásokra a pontatlanságokról a BBC tavalyi nagy hancúrozásának tényanyagában.” Azt írta: „némi átfogó kutatást követően (megnéztem Tiberius Gracchust a Wikipédiában), deklaráltam magamban, hogy ez történelmileg pontos, de amellett merő unalom.” Erős ellenvetései közt a dokumentumfilm/dráma formátummal szemben úgy fogalmaz, hogy „sohasem működnek, sem mint dráma, sem mint dokumentumfilm”. Ezt kifejtve nyilatkozott: „nincs rendes jellemfejlődés, és így igazán nem is érdekelnek minket”. A végkövetkeztetése, hogy „a szex szórakoztatóbb, mint az igazság.”[7]
==Epizódok==
==Media information==
==Jegyzetek==
==Külső hivatkozások==
==Forrás==
[[Category:Ancient Rome]] [[Category:2006 television series debuts]] [[Category:2006 television series endings]] [[Category:2000s British television series]] [[Category:BBC television docudramas]] [[Category:BBC television documentaries on history]] [[en:Ancient Rome: The Rise and Fall of an Empire]] [[sv:Romerska rikets uppgång och fall]] [[tr:İmparatorluk-Roma'nın Yükselişi ve Çöküşü]]
7-es jelzésű autóbuszvonal | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
Üzemi adatok | |||||||||||||||||||||||||
Jellege: | hurokjárat | ||||||||||||||||||||||||
Település: | Szolnok | ||||||||||||||||||||||||
Üzemeltető: | Jászkun Volán | ||||||||||||||||||||||||
Végállomások | |||||||||||||||||||||||||
Végállomás: | Vasútállomás | ||||||||||||||||||||||||
Járatadatok | |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||
Megjegyzések | |||||||||||||||||||||||||
Munkanapokon 6:15-kor, 6:30-kor és 7:00-kor a repülőtérre betéréssel közlekedik. | |||||||||||||||||||||||||
Kapcsolódó vonalak | |||||||||||||||||||||||||
Vonalcsalád: | 7Y, 8, 8Y | ||||||||||||||||||||||||
menetrendi tájékoztató |
7-es hurokjárat Szandaszőlős felé | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
121526001
Gregson-Williams was the first composer who director Andrew Adamson approached for the film because they had worked together on Shrek (2001) and Shrek 2 (2004). Because Adamson had to shoot the film in New Zealand for an extended period and Gregson-Williams was working on scores for films such as Kingdom of Heaven, he initially only prepared for the project by re-reading the book and reading the film script. It wasn't until he saw the first cut of the film that, as he put it, "I could see the look of it, the look of the characters. I found that what I felt emotionally, when compared to the book, was quite different and it was then at that point that I could really 'get under the skin' of the project." He said that although re-reading the book helped him enter "that headspace", the script also provided "a lot of good information" because it included several scenes that weren't in the book.[1]
During the recording process, Gregson-Williams employed the 75-piece Hollywood Studio Symphony Orchestra, along with a 140-member choir (from Abbey Road Studios, London, England) and numerous other solo musicians such as electric violinist Hugh Marsh and vocalist Lisbeth Scott (at his Wavecrest Studio).[2] He composed the original score and then spent late September through early November 2005 conducting the Hollywood Orchestra and overseeing the recording of the English choir.[2] For "color", he employed instruments used in ancient folk music, and to underscore critical dramatic moments, he added choral textures and, occasionally, a solo voice. The score includes instances of electronic music.[3]
Though frequent comparisons were made between it and Howard Shore's score for The Lord of the Rings film trilogy (2001–03), Gregson-Williams said he wasn't influenced by Shore during the scoring of The Chronicles of Narnia.[2] He also said he composed over 100 minutes of music for the original score — equating the effort to that of three Beethoven symphonies — although less than sixty minutes made the final cut. Fans are hoping for an extended soundtrack release,{{weasel-inline}}
although Gregson-Williams has not hinted at such a release, and extended soundtracks are rare offerings. Only a few films — including Braveheart (1995), Titanic (1997), Gladiator (2000), The Lord of the Rings: The Fellowship of the Ring (2001), and The Lord of the Rings: The Two Towers (2002) — have been granted an extended soundtrack release.
The score features many uses of themes or leitmotifs, the most prominent of which are a motif for the Pevensie children, a motif for Narnia itself, and the "Heroic motif".[4] The heroic motif, however, is not heard until track nine ("To Aslan's Camp").
Gregson-Williams co-wrote a song with Imogen Heap, "Can't Take It In", which Heap recorded for the soundtrack. Originally, Dido submitted a song for the soundtrack, but it was considered unsatifactory, and the producers became "desperate". Heap was approached after a suggestion from the soundtrack's supervisor, who managed a band with whom Heap had toured. The song was written, recorded, produced and mixed in a week;[5] Heap said she needed "like a year more than I got" and considered the experience of handing in the song an hour after completing it "[p]retty scary". According to her, the creation of the song was difficult because The Chronicles of Narnia is a family film, so she "had to be quite descriptive and not too electronic" when making the song.[6]
The soundtrack includes the song "Wunderkind", which Alanis Morissette wrote and recorded in three days; it was produced by Mike Elizondo. According to her, after watching a rough cut of the film the song "seemed to flow from [me]", and that it "really touches me deeply".[7] Also included is "Winter Light", written and recorded by Tim Finn.
Evanescence lead singer Amy Lee wrote two songs for the film, both of which were rejected. According to Lee, one of them "was about saying goodbye and moving on, and that's what they're doing in [the beginning of] the movie when they're leaving their parents and going into some scary, unknown place. That's how I wrote it, from their perspective. I thought the song was perfect. And it wasn't like I put a bunch of guitars in it. I made stuff that was cool and vibey but was still haunting".[8] She said the "haunting" part was what the director didn't like about the song; he wanted "something that felt more hopeful" than the "moody, dark and really cool" song Lee had written. The other track, "Lacrymosa", was written for the opening scene but rejected because it wasn't original;[8] the song incorporates the Lacrimosa sequence from Mozart's Requiem. It was released on Evanescence's 2006 album The Open Door.
Ez a Wikipédia egyik szerkesztőjének bemutatkozó lapja, nem Wikipédia-cikk. Ha ezt a lapot nem a Wikipédián olvasod, akkor egy tükrözést látsz. Légy tudatában annak, hogy a lap elavult lehet, és hogy ezen szerkesztőnek valószínűleg nincs kapcsolata a Wikipédián kívül semmilyen más, ezt a lapot tartalmazó weboldallal. Az eredeti szerkesztői lapot a https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:M%C3%A1t%C3%A9/Translation_sandbox címen találod meg. |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.