Szentinelézek
indiai népcsoport / From Wikipedia, the free encyclopedia
A szentineléz nép egy népcsoport az Indiához tartozó Andamán- és Nikobár-szigetek egyikén, az Északi-Szentinel-szigeten. A Bengáli-öböl 72 km²-es szigetén élő népcsoport a mai napig vadászó-gyűjtögető életmódot folytat. Nyelvük, kultúrájuk ismeretlen, pár kísérlettől eltekintve a modern civilizáció nem lépett kapcsolatba velük, a sziget lakossága minden közeledést ellenségesen fogad.
Szentinelézek | |||||
Teljes lélekszám | |||||
15[1]–500[2] | |||||
Lélekszám régiónként | |||||
| |||||
Nyelvek | |||||
szentineléz, feltehetőleg az andamán nyelvek egyike |
A szigetet és lakóit már az ókorban is ismerték, de már akkortájt is a lakosság agresszívan viszonyult minden idegenhez. A Csola-dinasztia idején ugyan létesültek katonai támaszpontok a szigeten, de ezek sem tudtak kapcsolatot létesíteni a szigetlakókkal, mivel azok vagy támadással reagáltak, vagy elrejtőztek a sziget belső részein. Az 1880-as években angol hajósok is tettek nagyobb kísérletet a szentinelézekkel való kontaktus kialakítására. Egy-két embert el is fogtak, de ezek a próbálkozások is eredménytelenek maradtak.
A sziget nem kínált soha túl sok előnyt, nincsenek ásványkincsei, a korallzátonyok pedig akadályozzák a hajózást. Információk hiányában a szentinelézek történelmét és eredetét homály fedi.
A sziget névlegesen India Andamán- és Nikobár-szigetek nevű szövetségi területének része, gyakorlatban azonban az indiai hatóságok tevékenysége csak a sziget időnkénti megfigyelésére, ritka, rövid látogatásokra és a sziget idegenek általi megközelítésének akadályozására terjed ki, így a terület de facto autonómiát élvez.