Szatmári rebbe
From Wikipedia, the free encyclopedia
A szatmári rebbe megnevezés a szatmári haszidizmus mindenkori vezetőjének (legfőbb vezető rabbijának) kijáró cím. A szatmári rebbe, Teitelbaum Mózes (korábbi szigeti rebbe) 1979-es szatmári rebbévé iktatása óta a Teitelbaum rabbidinasztia feje, legfontosabb (és általában rangidős) rabbija is egyben. Ezt megelőzően a szintén Teitelbaum szigeti rebbék hagyományosan jelentősebb pozíciót foglaltak el a máramarosi és partiumi haszidizmusban. A szatmári rebbe vezető szerepe, elsőbbsége a holokauszt után vált egyértelművé, miután Jehuda Jekusiel Teitelbaum szigeti rebbe meghalt, a holokausztot túlélő hívei pedig javarészt Teitelbaum Joel, az első szatmári rebbe irányzatához csatlakoztak. Joel rebbe halála után, Mózes rebbe beiktatásával a szatmári és szigeti haszidizmus végleg egyesült.
A szatmári rebbék valamennyien a dinasztiaalapító Teitelbaum Mózes újhelyi rebbe egyenes ági leszármazottai.
A holokauszt után, Teitelbaum Joel rabbi amerikai irányzatalapítása következtében a Szatmár haszid mozgalom vált a haszid zsidóság második legnépesebb (egyben egyik legjelentősebb) irányzatává, világszerte több mint 120 000 követővel. Az irányzat magába olvasztotta számos erdélyi, partiumi és máramarosi haszid irányzat követőit is, élén pedig a Teitelbaum rabbidinasztia tagjai állnak a mai napig. A rabbidinasztiát, a fenti körülmények folytán, Szatmár dinasztiának nevezik az irányzat mai követői.