Szatmár-Beregi-síkság
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Szatmár–Beregi-síkság ami két további kistájra a Szatmári-síkra és a Beregi síkra bomlik az Alföldnek mint nagytájnak a részét képezi, és a Felső-Tisza-vidék középtájhoz tartozik. Határvonala nyugaton a Nyírség, északon a Tisza, keleten és délen pedig Ukrajna és Románia területére nyúlik át.
A terület az Északkeleti-Kárpátok és az Erdélyi-szigethegység északi, valamint a Nyírség kelet-északkeleti része között fekvő alföldi peremsüllyedék része, melynek tengerszint feletti magassága (a tarpai és a barabási Tipet hegyet nem számítva) 106–124 méter között változik, a magasságkülönbség 18 méter, tehát tökéletes síkság, mely a pleisztocén és holocén időszakban lezajlott tektonikus mozgások, és a folyók eróziós, akkumulációs munkája során alakult ki.
A terület kultúrtörténeti értékeit tekintve az Alföld egyik legszebb és leggazdagabb mikrorégiója.
A Szatmári- és a Beregi-síkság között, 37 település külterületén helyezkedik el, a 22 246 hektár területet magába foglaló mozaikos szerkezetű Szatmár-beregi Tájvédelmi Körzet is, amelyből 2307 hektár fokozottan védett.