Szamoa történelme
From Wikipedia, the free encyclopedia
Szamoa történelme alatt a szamoai nép valamint a Szamoai Független Állam és Amerikai Szamoa történetét értjük. A lapita kultúrához tartozó polinéz hajósok körülbelül Kr. e. 1000-ben telepedtek le a Szamoa-szigeteken. Ettől kezdve mintegy 1900 éven át a törzsi alapon szerveződő szamoai társadalom politikai vezetői uralták a szigetvilágot, ami alól csak a tongai hódoltság időszaka jelentett kivételt. Szamoát első európaiként Jakob Roggeveen holland felfedező látogatta meg 1722-ben. Az 1830-as évektől misszionáriusok érkeztek és megtérítették a helyi lakosságot. Ezzel párhuzamosan három nyugati nagyhatalom, Németország, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is igényt formált a szigetcsoportra. Két véres szamoai polgárháborút követően a három ország által elfogadott háromhatalmi egyezmény értelmében Upolu és Savai'i szigete német fennhatóság alá került Német Szamoa néven, míg a szigetsor keleti tagjait az Egyesült Államok csatolta magához Amerikai Szamoaként. Németország első világháborús veresége után a két nyugati sziget Új-Zéland gyámsága alá került, a terület 1962-ben nyerte el függetlenségét. Amerikai Szamoa továbbra is külbirtok. A szamoai történelem keretébe tartozik továbbá a fejlettebb országokban, elsősorban Új-Zélandon, az Egyesült Államokban és Ausztráliában élő szamoai emigráció története is.