Szafavidák
perzsa sahok kurd származású dinasztiája / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Szafavidák a perzsa sahok kurd[1] származású dinasztiája (1501–1722/36)[2], de uralmuk alatt türkmén,[3] grúz[4] cserkesz, és pontusi görög[5] méltóságokkal házasodtak, ennek ellenére török nyelvűek és türkizáltak voltak.[6] Birodalmuk fővárosa Tebriz, Kazvin, végül Iszfahán volt.
Szafavida Birodalom | |||||
1501 júliusa – 1736. október 1. | |||||
| |||||
Szafavida Birodalom a 16. században | |||||
Általános adatok | |||||
Fővárosa | Tebriz, Kazvin, Iszfahán | ||||
Terület | 2 850 000 km² | ||||
Vallás | síita iszlám | ||||
Kormányzat | |||||
Államforma | monarchia | ||||
Uralkodó | sah | ||||
Dinasztia | Szafavidák | ||||
| |||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szafavida Birodalom témájú médiaállományokat. |
1300 körül a kelet-azerbajdzsáni Ardabílban, Szafi ad-Dín sejk (1252–1334) szúfi rendet hozott létre, amely a térségben rövid időn belül jelentős vallási, politikai és katonai befolyásra tett szert. A kezdetben szunnita iszlám felekezet a 15. században átvette a síita tanokat, amelyeket Dzsunajd sejk (1447–1460) és Hajdar sejk (1460–1488), hatalmuk megszilárdítása érdekében, katonai eszközökkel kiterjesztettek a környező perzsa területekre is. Merev politikai rendszert hoztak létre, amely Hajdar utóda, I. Iszmáíl perzsa sah idején az iráni hatalom megragadásában (1499–1501) teljesedett ki.[6]
Iszmáil sah 1507-ben, Irak megszállása után, a tizenkettes síiát nemzeti vallássá kiáltotta ki. 1514-ben nyugaton megütközött a hódító Oszmán Birodalommal, keleten a területi határokat az horászáni üzbég kánságok veszélyeztették. A 16. században területe Kaukázustól a Mogul Birodalom uralta Indiáig, Afganisztánig, és az Oxusig (Amu-darja) terjedt, délnyugatra a Perzsa-öböl körzetét, és az oszmánokkal vitatott iraki térséget foglalta el. A Szafavidák iráni államalakulata a 17. és 18. században jelentős politikai stabilizáló tényezőként hatott a térségben. I. Tahmászp sah (1524–1576) és utóda I. (Nagy) Abbász sah (1587–1629) katonailag és gazdaságilag is megszilárdították a Szafavidák hatalmi pozícióit, jelentős kulturális befolyást gyakoroltak a környező iszlám világra.
A 18. század első harmadában gyenge kezű uralkodók gyakorolták a hatalmat, befolyásuk egyre csökkent, gazdasági krízishelyzet állt elő, míg a birodalom bukását a szunnita afgánok benyomulása pecsételte meg. Néhány évig még szafavida báburalkodók kerültek a trónra, de 1773 után helyüket az Afsáridák, Zandok, végül a Kádzsárok vették át.