Szöul tömegközlekedése
From Wikipedia, the free encyclopedia
Szöulban a modern értelemben vett tömegközlekedés 1899-ben indult meg az első villamosvonal kiépítésével. Ezt követte az első taxik megjelenése az 1900-as évek elején, majd a 20-as évek végén megjelentek az autóbuszok is. Az első metrót 1974-ben nyitották meg, azóta már 22 vonalra bővült a hálózat, mely a világ egyik leghosszabbja is egyben. A légi közlekedést az incshoni (incheoni) nemzetközi repülőtér és a kimphói (gimpói) nemzetközi repülőtér szolgálja ki, melyeket elővárosi vasúttal és metróval is meg lehet közelíteni. Szöul a vasútközlekedés egyik forgalmas csomópontja is egyben. A városban vonaljegyeken túl T-Money elektronikus kártyával is lehet használni a tömegközlekedési hálózatokat. A szöuli tömegközlekedési jegyrendszert a világ legjobbjának nevezték meg 2015-ben.[3] 2017-ben naponta 7,8 millió utas használta a metrót, a buszok pedig 4,2 millió embert szállítottak.[4]
Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Szöul tömegközlekedése | |
Adatok | |
Ország | Dél-Korea |
Város | Szöul |
Működés kezdete | 1899 |
Üzemeltetés | |
Tarifarendszer | T-Money, Upass |
Napi forgalom | 10 800 000 fő [2] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szöul tömegközlekedése témájú médiaállományokat. |