csillagászati műhold From Wikipedia, the free encyclopedia
A Spitzer űrtávcső (angolul: Spitzer Space Telescope, korábbi név: Space Infrared Telescope Facility, rövidítve: SIRTF vagy SST) egy infravörös tartományban működő csillagászati műhold, az amerikai Nagy Obszervatóriumok sorozat negyedik, egyben utolsó tagja. Működését 2020. január 30-án fejezte be, amikor is csökkentett módba helyező parancsot küldtek ki neki, így érdemben leállítva a távcső működését. Indítás után kapta a Spitzer nevet Lyman Spitzerről, a 20. század egyik nagy tudósáról, aki először foglalkozott egy űrtávcső gondolatával. Az SST-t 2003. augusztus 25-én indították Cape Canaveralból Delta II rakétával. Jelenleg helioszinkron pályát követ, 0,1 csillagászati egység/év sebességgel távolodik a Földtől. A távcső berilliumból készült főtükrének átmérője 85 cm. A megfigyelési hullámhossztartomány 3-tól 180 mikrométerig terjed.
 |
Ez a szócikk vagy bekezdés egy nemrég befejezett, jelenleg zajló, a közeljövőben induló, vagy tervezett űrexpedícióról szól. Az adatok még jelentősen módosulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2024. február 20. |
 |
| Spitzer űrtávcső | |
 | |
| Ország |  Egyesült Államok |
| Űrügynökség |  NASA |
| Gyártó |
|
| Típus | Űrtávcső |
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 2003. augusztus 25. |
| Indítás helye | Kennedy Űrközpont |
| Hordozórakéta | Delta II |
| Tömeg | 950 kg |
| Pálya | heliocentrikus pálya |
| COSPAR azonosító | 2003-038A |
| SCN | 27871 |
| A Spitzer űrtávcső weboldala | |
 RSS hírek: | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az indítási tömeg jelentős részét tette ki az a 360 liter folyékony hélium, amellyel az infravörös érzékelők 5,5 kelvinre (kb. -268 °C) való hűtését oldják meg. Ez 2009 nyarára fogyott el teljesen, ekkortól az érzékelők 30 kelvin hőmérsékletre melegedése miatt a műszerek egy része használhatatlanná vált, emiatt a távcső olyan feladatokat kapott, amelyek így is elvégezhetőek. Elsősorban korábban kevesebb távcsőidőt kapó programok végrehajtására nyílt lehetőség, exobolygók, földsúroló kisbolygók és távoli galaxisok kutatására.[1][2]
A Spitzer űrteleszkóp infravörös felvételei alapján 2009. október 6-án óriási, az eddig ismertek méretét messze meghaladó, porból és jégszemcsékből álló gyűrűt fedeztek fel a Szaturnusz körül. A gyűrű átmérője körülbelül 300-szorosa, vastagsága pedig mintegy 20-szorosa a bolygó átmérőjének. A porgyűrű belső széle a bolygótól körülbelül 6 millió kilométerre található, míg a külső széle durván 12 millió kilométeres távolságig terjed. A porgyűrű mintegy 27 fokos szögben hajlik a fő gyűrűrendszer síkjához.[3]
2010-ben porcsóvát fedezett fel a Föld mögötti térrészben. Ennek az oka nem az, hogy a Földről porszemcsék szöknének az űrbe, hanem az, hogy a Naprendszerben lévő porszemcséket a Föld mintegy maga után húzza a Nap körüli haladása során. Ennek a jelenségnek a megfigyelése azért lehet fontos, mert ennek tanulmányozásával lehetőség nyílhat exobolygók kimutatására hasonló módszerrel. A porcsóva ugyanis jóval nagyobb kiterjedésű, mint maga a bolygó, mivel nagyjából a bolygó pályájának átmérőjével egyezik meg.[4]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
