Spannagel-barlang

A Spannagel-barlang Tux mellett, a Zillertali Alpokban, Ausztria Tirol tartományában található. Európa legmagasabban fekvő barlangrendszere. A kb. 12,5 km hosszú barlang egy részét már feltárták. A barlang bejárata a 2531 m magasan fekvő, egykor menedékházként, ma alpesi étteremként működő Spannagelhaus alatt, a Hinterlux-gleccser nyári síterületén található. Dr. Rudolf Spannagelről nevezték el, aki 1902 és 1904 között az Osztrák Turista Klub elnöke volt.

Spannagel-barlang
Hossz	kb. 12500 m
Ország	Ausztria
Település	Tux
Földrajzi táj	Zillertali Alpok
Típus	karsztbarlang
Elhelyezkedése
Spannagel-barlang Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 04′ 49″, k. h. 11° 40′ 18″47.080277777778, 11.671666666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Spannagel-barlang témájú médiaállományokat.

Kialakulása

A Zillertali Alpok túlnyomórészt plutonitból és metamorf kőzetekből épül fel, melyek nem teszik lehetővé a barlangképződést. A karsztosodó kőzetek, mint pl. a mészkő (kőzet), a dolomit, a gipsz és más karbonátok általában csak kis rétegvastagsággal rendelkeznek. A Spannagel-barlang kőzete a jura időszakban keletkezett márvány, ami több mint 90% összkarbonátot tartalmaz, s ami a nyugati tektonikai ablak, a Tauern-ablak palaburkán húzódik végig. A korrózióval, illetve keveredési korrózióval létrejött barlang nagy kiterjedése a terület tektonikájával magyarázható. A barlang párás, vizes, néhány barlangnyílás csak merüléssel átjárható szifonba nyílik. Bizonyos járatokban szinterlerakódás figyelhető meg.

Felfedezése

Alois Hotter, a Spannagelhaus akkori gazdája fedezte fel a barlangnyílást 1919-ben. Borzalmas nyílásnak nevezte, és szemétgödörnek használta. A későbbi bérlők is hulladékot szórtak bele. 1960-ban kutatta először Rudolf Radislovics a barlang elülső részét, majd egy évvel később Max A. Fink felmérte a már felfedezett barlangrészeket, és rátalált a labirintusra. Az osztrák műemlékvédelmi hivatal természetvédelmi területnek nyilvánította 1964-ben. A barlang 1994 óta látogatható. A barlangtúrákon megmutaják a színes márvány kőzeteket, a különböző szinterképződményeket, a cseppköveket, kristályokat, a vízzel telt eróziós fülkéket, a gleccsermalmokat, valamint a barlangmúzeumot.

Források

• Max H. Fink (1961): Die Höhle unter dem Spannagelhaus. – Österr. Touristenzeitung (Wien) 74 (6): 70
• Günther J. Wolf (1971): Bergfahrt in die Unterwelt. – Österr. Touristenzeitung (Wien) 84 (2): 24–25
• Gerhard Schirmer (1976): Die Höhle beim Spannagelhaus. – Österr. Touristenzeitung (Wien) 88 (9): 109–111
• Heinz Ilming, Hans Mrkos (1979): Höhlenforschung in Österreich seit 1961. – Wissenschaftliche Beihefte zur Zeitschrift „Die Höhle“ (Wien) 13: 67–81
• Gerhard Schirmer (1979): Die Höhle unter dem Spannagelhaus. – Festschrift „50 Jahre Bergsteigergruppe im Österr. Touristenklub“ (Wien) 123–125
• Ernest Jacoby, Günter Krejci (1992): Die Höhle beim Spannagelhaus und ihre Umgebung. – Wissenschaftliche Beihefte zur Zeitschrift „Die Höhle“ 26

További információk

• Spannagelhöhle (német nyelven). tirol.at. (Hozzáférés: 2020. április 11.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Spannagelhöhle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap