Skócia történelme
From Wikipedia, the free encyclopedia
Skócia írott történelme a rómaiak 1. századbeli érkezésével kezdődött. Britannia provincia legészakibb határán épült a 2. század közepén Antoninus fala, az északibb területet nevezték Caledoniának, ahol a kaledónok, piktek és más törzsek éltek. A rómaiak ezt a határt csak rövid ideig tudták tartani a barbárok támadásai miatt, és már a 2. században visszahúzódtak Hadrianus fala mögé. Miután az 5. században a rómaiak kivonultak Britanniából a latinul scotusoknak nevezett gaelek betelepedtek a mai Nyugat-Skóciába és Walesbe.
A 6. században Nyugat-Skóciában megalakult Dál Riata gael állama, míg keleten a piktek alapítottak királyságokat. A következő században ír misszionáriusok megtérítették a pogány pikteket és gaeleket. A 9. században a viking fenyegetés hatására a piktek és gaelek félretették korábbi ellenségeskedéseiket és a Skót Királyságban egyesültek. Az első uralkodói dinasztiára, az Alpin-házra jellemző volt a gyakori örökösödési vita és trónviszály. Utolsó képviselőjük, II. Malcolm a 11. század elején halt meg. Mivel fiúutóda nem volt, a trónt lányának fia örökölte, a Dunkeld-ház első képviselője. Az utolsó Dunkeld király, III. Sándor 1286-ban halt meg. Gyerekkorú unokája, Margit négy évvel később vesztette életét. I. Eduárd angol király kihasználta szomszédja belső válságát és megszállta az országot. Több függetlenségi háború után, melyek során a Balliol és Bruce-házak váltották egymást az ország élén, Skócia a 14. században visszanyerte önállóságát. A század végén II. Dáviddal kihalt a Bruce-ház és II. Róberttel a következő három évszázadra a Stuartok vették át az ország irányítását. VI. Jakab 1603-ban megörökölte Anglia koronáját is, perszonálunióban egyesítve a két országot. A szövetség 1707-ben tényleges politikai unióvá szilárdult, megalakítva ezzel Nagy-Britannia királyságát.[1][2][3] Az utolsó Stuart-uralkodó, Anna 1714-ben halt meg; őt a Hannover, majd a Szász-Coburg-Gotha (később Windsor) házak képviselői követték.
A skót felvilágosodásnak és az ipari forradalomnak köszönhetően Skócia szegény agrárországból a 19. század elejére urbanizált, pezsgő intellektuális és gazdasági élettel rendelkező állammá (vagy országrésszé) vált. Elsősorban a nehéziparra és a hajóépítésre szakosodott, emiatt az első világháborút követően több évtizedig gazdasági nehézségekkel kellett szembenéznie. Az 1970-es években megkezdődött az Északi-tenger olajmezőinek kiaknázása és a pénzügyi szolgáltatói tevékenységre való átállás, így Skócia gazdasága ma ismét reneszánszát éli. Az 1950-es évek óta megerősödött a függetlenségpárti mozgalom, de a 2014-es népszavazás az Egyesült Királyságban maradni kívánók győzelmével zárult.