Santa Maria del Giglio (Velence)

A Santa Maria del Giglio más néven (pontosabban velencei nyelven) Santa Maria dello Zobenigo-templom az olaszországi Velencében található.

Santa Maria del Giglio
Vallás	katolicizmus
Egyházmegye	Velencei patriarkátus
Építési adatok
Építése	966 1105 1680
Stílus	itáliai barokk építészet barokk
Tervezője	Giuseppe Sardi
Település	Velence
Elhelyezkedése
Santa Maria del Giglio Pozíció Velence (Olaszország) térképén
é. sz. 45° 25′ 57″, k. h. 12° 19′ 58″45.43259, 12.3328
A Santa Maria del Giglio weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Santa Maria del Giglio témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nevében a „giglio” (liliom) az Angyali Üdvözlet-ábrázolásokon látható liliomra utal, a „Zobenigo” pedig a szláv eredetű Jubenico család nevének módosult változata. A kutatások szerint ez a család a 10. században jelentős összeggel támogatta a templom építését. Az épületet az évszázadok során többször felújították, majd a 17. században Antonio Barbaro megrendelésére Giuseppe Sardi teljesen átépítette. Ekkor készült mozgalmas kétszintes barokk stílusú homlokzata, amely hasonlít a szintén Velencében épült Gli Scalzi-templom homlokzatára. A kettős oszlopokkal elválasztott fülkék szobordíszítése harmonikusan illeszkedik az épület szerkezetéhez. A szobrok elkészítésére Juste Le Court kapott megbízást. Az alsó szinten a fülkékben található szobrok a Barbaro család férfi tagjait ábrázolják. A felső szinten a középső fülkében a családfő, Antonio Barbaro látható marsalbottal a kezében, a mellette lévő két fülkében Pallasz Athéné és Mars szobrait helyezték el. A két szintet elválasztó márványcsíkon tengeri csatákat megjelenítő domborművek kaptak helyet. A homlokzat talapzatába hat olyan város (Zára, Candia, Padova, Róma Korfu, és Spalato) alaprajzát vésték, ahol a család tagjai sikereket értek el. A templom harangtornyát 1775-ben lebontották, csak alapzata maradt meg. Az épület belseje egyhajós, oldalkápolnákkal. A főoltárt diadalívhez hasonló márványkeretbe foglalták. A padlót és a főoltárt márványintarziával borították, a padlón ornamentális, a főoltáron az Utolsó vacsorát ábrázoló intarzia látható.

A templomban temették el a Contarini család egyik tagját, síremléke, Alessandro Vittoria műve a templom bal oldali falánál kapott helyet. A templomot Rubens, Tintoretto és Giambattista Piazzetta festményeivel díszítették, melyek közül kiemelkednek Tintoretto a négy evangelistát ábrázoló fiatalkori alkotásai (1552-1557).

• 
  A templom Campo.
• 
  Antonio Barbaro szobra a templom homlokzatán
• 
  Francesco Barbaro szobra a templom homlokzatán
• 
  A templom főoltára
• 
  Az orgona (Mascioni 1914)

Források

• Alessandra Boccato: Chiese di Venezia, Arsenale editrice, Venezia, 1998, ISBN 88-7743-197-0
• Fajth Tibor: Velence, Panoráma Kiadó, Budapest, 1970

• Olaszország-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap