Salamanca (Spanyolország)

	Salamanca
	Salamanca
; Salamanca címere	; Salamanca zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Spanyolország
Autonóm közösség	Kasztília és León
Tartomány	Salamanca
Rang	spanyol község
Székhely	Salamanca City
Alapítás éve	i. e. 4. század
Polgármester	Julián Lanzarote Sastre (PP)
Irányítószám	37001–37009
Körzethívószám	923
Testvérvárosok	Lista Coimbra; Nîmes; Würzburg (1980–); Brugge; Buenos Aires; Las Palmas de Gran Canaria;
	Népesség
Teljes népesség	143 954 fő (2023)
Népsűrűség	4034 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	802 m
Terület	38,6 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 40° 57′ 54″, ny. h. 5° 39′ 51″
	Salamanca weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Salamanca témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Salamanca város Nyugat-Spanyolországban, Kasztília és León autonóm közösségben. Salamanca tartomány székhelye. 192 000 főnyi lakosságával Kasztília és León második legnagyobb városa, a főváros, Valladolid (369 000 fő) után.

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Salamanca (egyértelműsítő lap).

Gyors adatok

Bezárás

Gyors adatok

Bezárás

Salamanca talán a legfontosabb spanyol egyetemi város, főként a spanyol nyelv színvonalas oktatásáról híres.^[2] Egyeteme, az 1218-ban alapított Salamancai Egyetem az ország legrégebbi felsőoktatási intézménye, Európában a negyedik. 30 000 hallgatója a város gazdasági és turisztikai motorja. A város a spanyol piac 16%-át adja, egyeteme miatt külföldi hallgatók ezreit vonzza.^[3]

Óvárosa 1988-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára. 2002-ben Európa Kulturális Városa címet kapta meg.

2003 óta a húsvétot megelőző „salamancai szent hét” a nemzetközi turizmus középpontjába került.

Salamanca tíz út csomópontjában található. Nagyjából 200 km-re fekszik az ország fővárosától, Madridtól nyugatra, a portugál határtól pedig 80 km-re keletre, a Tormes folyó partján, a tenger szintje felett 829 m magasságban.

A város éghajlata mérsékelt égövi száraz kontinentális éghajlat: a nyár forró, a tél rendkívül hideg. Köppen besorolása szerint a meleg nyarú mediterrán éghajlat keveredik a félsivatagi sztyeppék éghajlatával. Valódi nedves évszak gyakorlatilag nem létezik, a kevés csapadék eloszlása egyenetlen. Tavasztól kora őszig gyakoriak a hőhullámok, nem ritkán állandósul 40 °C feletti hőmérséklet. A hegyek és a nyílt ég miatt a telek rendkívül fagyosak, a hőmérséklet nem ritkán zuhan 20 fok közelébe. Havazás minden évben előfordul, a hó napokig vagy akár hetekig is megmarad.

A város helyén először egy erődöt épített az i. e. 4. században egy kelta törzs. Az erőd egyike volt azoknak az állásoknak, amelyeket a kelták létesítettek a Duero folyó mentén. Az i. e. 3. században (i. e. 217-ben)^[4] Hannibál pun hadvezér megostromolta, és el is foglalta a várost. Egy legenda szerint, a salamancaiak ellenállás nélkül adták át a várost a karthágóiaknak, de a nők, ruháik alatt fegyvereket hordtak, és ezekkel támadtak rá az ellenségre. A Karthágó bukása után Salamanca római kézbe került Helmantica néven, s rövidesen az egyik legfontosabb hispaniai kereskedelmi központtá lépett elő kedvező fekvése folytán. Rajta keresztül haladt át a Via de la Plata római út, amely összekötötte Emerita Augusta (Mérida) és Asturica Augusta (Astorga) városokat. Az itt épült 1. századi római híd is az út részét képezte.

A Római Birodalom bukása után a térség, így Salamanca is a keletről idevándorló alánok uralma alá került. Később a nyugati gótok (vizigótok) szállták meg a várost, amelyet a területükhöz csatoltak. Amikor a kereszténység ide is eljutott, Salamanca püspöki székhellyé lépett elő. A város püspökei az évek során a Toledóban tartott több zsinaton is részt vettek.

712-ben Salamanca is megadta magát a móroknak. Ezután a város térsége évekre a keresztény királyságok és a muszlimok harcterévé vált. A Leóni Királyság (később Kasztília és León) és a Córdobai Kalifátus háborúzásai következtében Salamanca szinte teljesen elnéptelenedett és így jelentéktelen településsé vált. A simancasi csata (939) után a keresztények újratelepítették a várost. Miután 1085-ben VI. Alfonz kasztíliai király elfoglalta Toledót, lakosai egy részét Salamancába telepítette át, majd 1102-ben Burgundiai Rajmund is vezetett egy különböző származású telepesek alkotta csoportot a városba.

1218-ban IX. Alfonz leóni király megalapította a Salamancai Egyetemet, amely az arab kultúra eredményeit közvetítette Európába. Az egyetemnek köszönhetően Salamanca Európa egyik legtekintélyesebb oktatási központjává vált. Az egyetem hallgatója volt – többek között – Keresztes Szent János, Loyolai Szent Ignác, Cervantes, Calderón, Lope de Vega és Unamuno.

A város a középkor folyamán a 16. században élte fénykorát. Lakossága nagyjából 24 000 fő, ebből a diákok száma pedig körülbelül 6500 fő volt. Salamanca hanyatlása 1610-ben, a mórok kiűzésével kezdődött meg.

A 19. század folyamán az addig agrár jellegű város ismét fejlődésnek indult.